Századok – 2001
TÖRTÉNETI IRODALOM - Történelem és emlékezet (Ism.: Urbán Aladár) VI/1443
1444 TÖRTÉNETI IRODALOM A legterjedelmesebb fejezet „Emlékezetben őrzött történelem. A szabadságharc folklórja" címmel a szűkebb értelemben vett országos vagy helyi eseményekhez kapcsolódó hagyományokkal foglalkozó előadásokat fogja össze. Katona Imre: Nemzettudat a magyar katonadalokban címmel a kényszerű szolgálat és az önkéntes (honvédi) szolgálat során keletkezett dalokat hasonlította össze igen változatos bontásban. Az elemzés szerint a honvédek dalai nem ismerik a katonaélet keserveit (kiképzés, honvágy), hanem elszántságról, hazaszeretetről és határozott nemzettudatról tanúskodnak. Lukács László: A pákozdi csata és a néphagyomány című előadása röviden az 1947-48. évi és a közelmúlt gyűjtéseit ismerteti s megállapítja: a népi emlékezet az események sok valós részletét őrizte meg. Erdész Sándor: 1848-49 folklórja Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében címmel a toborzástól a fegyverletételig tekinti át a térség lakóinak az eseményekhez kapcsolódó emlékeit. A vezérekről szólva megjegyzi, hogy Görgeyt többnyire felmentik az árulás vádja alól. Katona Tamás: Katonadalok című előadása a szövegek azon tartalmi ismérveiről szólt, ami lehetővé teszi, hogy nyílt utalások hiányában megállapíthassuk, hogy a szöveg 1848 előtt, a szabadságharc alatt, vagy azután keletkezett. Ujváry Zoltán: Az aradi vértanúk balladája témaköréről szólva újabb bizonyságokat hoz korábbi állítása igazolására, hogy a ballada Lévay József alkotása. Landgraf Ildikó: Ellenségkép a 48-as szóbeli hagyományokban címmel az 1947-48. évi gyűjtés többnyire nem publikált anyagát használva mutatott rá a korábbi közlések egyoldalúságára (például az oroszokról alkotott nem kedvező emlékek mellőzésére), illetve arra, hogy mind a mai napig hiányzik az 1848-as adattárnak a hősökre vonatkozó anyagának a feldolgozása. Zsigmond Győző: A 48-as szabadságharc és Orbán Balázs című előadása saját gyűjtéséről számol be — példatárral — arról, hogy Orbán Balázs szülőföldje környékén miként tett kísérletet arra, hogy a „nagy székely" által feljegyzettekkel hasonlítsa össze a nép által máig megőrzötteket. Vasvári Zoltán: „Régen-régen volt a csata, de híre most is él..." című és A szabadságharc népi kultuszának megnyilvánulásai Isaszegen a XX. században alcímű előadása részben a 125. évforduló alkalmából folytatott gyűjtés már publikált eredményeit foglalja össze, részben az élő folklór sajátos alkotásaként egy helyi lakos 1997-ben írott, „Ének az Isaszegi Csatáról" című 16 szakaszos versezetét közli. A témakör utolsó darabja Karacs Zsigmond: 1848-49 öröksége és a földesi hagyományápolás című összefoglalása a helyi hagyományok kibontakozását követi nyomon az 1867 után szabaddá váló emlékezés: a megyei honvédegylet, majd az 1885-ben megalakult helyi „Első 48-as Népkör" megalakulásától napjainkig. A harmadik fejezet „A színi és a zenei élet a szabadságharc vonzásában" címmel öt tanulmányt tartalmaz. Marosi László: Müller József, a szabadságharc zeneszerzője című előadásában az említett szerző tevékenységét ismerteti röviden, aki 1848. április 14-én a Pestre érkezett kormányt indulójával köszöntötte, s aki őszig számos eseményt örökített meg szerzeményeivel. Lázár Katalin: Adalékok az 1848-as dalokhoz címmel publikált igényes tanulmányában az MTA Zenetudományi 1 Intézetben található Népzenei Archívum 1848-hoz kötődő három dallamtípusának példákkal kísért — vagyis a dallam-lejegyzésekkel illusztrált — vizsgálatát végezte el, köztük az ún. Kossuth-nótáét. Bereczky János: A pápai barna kislány nótája című beszámolója meggyőzően bizonyítja, hogy a jól ismert dal szövegét 1846-ban egy volt pápai diák küldte meg Erdélyi Jánosnak, aki azt 1848-ban már nyomtatásban megjelentette. Korábban a dal nem ismert, egyetlen kéziratos gyűjteményben sem szerepel, viszont 1851 után nyomon követhető, hogy országszerte miként vált gyorsan népszerűvé. A szerző terjedelmes és kottákkal illusztrált tanulmányában arra a következtetésre jut, hogy a nóta gyors elterjedése egyrészt az 1848-49-es események során a katonai alakulatok vonulásával magyarázható, másrészt ez az új stílusú műdal, „a pápai barna kislány nótája" újszerűsége miatt vált gyorsan népszerűvé, új dallamszerkezetével elindítva az új típusú népdalok keletkezését. (A tanulmányból az is kiviláglik, hogy az ismert szöveg az elmúlt 150 év alatt más dallamhoz sohasem kapcsolódott, míg a dallam kapott más szövegeket is.) Kerényi Ferenc: Színjátékhagyomány 1848-49-ben c. előadásában három színművet ismertet (Szigeti József, Dobsa Lajos és Obernyik Károly darabját), s elemzi azt, hogy a pesti humor, a városi folklór azokban miként érvényesült, egyben hogyan fejtette ki a színház a maga politikai közvélemény-formáló hatását. 1849 után a hagyományok inkább a dalokban és táncokban jelenhetnek meg, aminek jó példája Szigligeti Ede: Liliomfi című darabja, amelyet már 1849 decemberében bemutattak. Tari Lujza: Szendrei Júlia kedves dala címmel egy máig ismeretlen szerzőnek, Rényi Józsefnek 1847 márciusában Júliának dedikált zongoradarabját elemzi. Júlia ezekben a napokban kelt köszönőleveléből megtudjuk, hogy ő a szerzőt jól ismerte, s az pedig ismerte a megtisztelt személy kedves dalát. A darab nehézségi fokából az előadó arra a következtetésre jutott, hogy Rényi József képzett muzsikus volt, s Júlia zongoratudásának színvonalához igazodott. A dal pedig Petőfi: Temetésre szól az ének c. versének énekes verziója, melynek dallamát már 1846-ban publikálták. A szerző Rényi alkotását elemezve képet
