Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hegyi Klára: Magyar és balkáni katonaparasztok a budai vilajet déli szandzsákjaiban VI/1255
1298 HEGYI KLÁRA szum) szó bizonnyal nem az államnak járó flori-adót jelenti, hanem a vlah privilégiumokat kikezdő földesúri adókat. Az összesítés az adóegységek öt kategóriáját választja szét: a 81, a 64, a 45, a 41 és a 6 oszmánit fizetőket. A mind valóságos pénzként, mind számítási egységként ritkán előkerülő oszmáni a 16. század közepén nagyjából az akcse háromnegyedét érte, egy 1578-as budai kincstári elszámolás 5 dénárt 4 oszmánival vett azonosnak,21 2 így a fenti kategóriák nagyjából 61, 48, 34, 31 és 4,5 akcsénak feleltek meg. Az adó tehát a vagyoni helyzethez igazodott, a legkevesebbet az özvegyasszonyok fizették. A bejegyzés nagy tömeget, 10.018 vlah háztartást összesít. Sajnos az állami flori-adóról nem szól; ha még ekkor is, a Szerémségben is érvényesek voltak a század eleji előírások, a földesúri adóterhekhez még kb. 90 akcse állami adót számíthatunk. A leggazdagabb kategória esetében ez összesen 150 akcse körüli összes terhet jelent. A vlahok csaknem teljes közösségének megemelt átalányadó alá vonását mutatja az az 1580-1581-es kimutatás, amely a Száváig és az Al-Dunáig az egész Balkán-félsziget „hitetlenjeinek" dzsizje-adóját összesítette.21 3 A forrás Boszniában, Hercegovinában, Dalmáciában, Nyugat- és Északkelet-Szerbiában és a vidini kerületben összesen 32.129 vlah adóegységet regisztrált — hánét, bastinát, átalányadózót, flóri-flzetőt, de még pusztát és malmot is vegyesen —, amelynek mindössze 2,3 százalékát, 752 hánét vett a régi értelemben flóridzsinak, flóri-fizető vlah katonaparaszti háztartásnak. Ezek kisebb része, 46 háne Dalmácia védelmében szolgált Szkradin körzetében, 706 háztartás a vidini „vilájetben" (valójában hazában) élt, a katonáskodó vlahok továbbra is legfontosabb szállásterületén, amelyet azonban a kimutatás „a megszüntetett vidini vilájetnek" nevez {dzsizje-i gebran-i floridzsijan-i vilajet-i menszuh-i Vidin). Vagyis ekkorra már felszámolták a közigazgatási beosztástól független vidini vlah kerületet, de lakóit még megtartották katonáskodásra kötelezett flóri-fizetőnek: ők adóegységenként most is 45 akcsét fizettek. A regisztrált vlahok átütő többsége, 32.129 adóegység több kategóriában 60 és 197 akcse közötti adóval (rüszum), egyértelműen summával tartozott, legtöbbjük éves kötelezettsége 150-170 akcse körül járt. Az ő bastináik e megváltozott helyzetben már adózó telkek (számuk sokszor magasabb a hánékénál). Az adózás egész rendszeréből az látszik, hogy a vlahoknak csak a töredéke őrizte meg korábbi jogállását, nagy tömege elvesztette, ám még ez utóbbit is vlahként tartották nyilván, kedvező átalányadóval terhelték meg, és nem eresztették magánbirtokosok kezére, adóik a kincstárba kerültek (teszlim be hizane-i amire). Valószínű, hogy ez a többség már nem katonáskodott rendszeresen, az állam amolyan tartaléknak tartotta, amelyből mindig a szükség szerint meríthetett. A Somogyba betelepedő, vlahnak nevezett balkániak helyzete teljesen megegyezett délebbre élő társaikéval. Adóterheik szabályozása eleve abból indult ki, hogy terménytizedekkel is tartoznak. A végeredmény azonos lett a szerémségivel: minden adóegységre, hánéra 150 akcsét vetettek ki, amely mind a flóri-adót, mind a földesúri tizedek megváltását magába foglalta. A falvak többségére — hét falura 212 Fekete Lajos - Káldy-Nagy Gyula: Budai török számadáskönyvek 1550-1580. Budapest 1962, 654. Ágoston Gábor: A magyarországi török végvárak fenntartásának és ellátásának néhány kérdése. In: Végvárak és régiók a XVI-XVII. században. Szerk. Petercsák Tivadar és Szabó Jolán. Eger 1993, 329-330: 50. jegyzet. 213 BOA Maliyeden Müdewer (a továbbiakban MAD) 5338, a vlahok a 33. és 56 60. oldalakon.
