Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hegyi Klára: Magyar és balkáni katonaparasztok a budai vilajet déli szandzsákjaiban VI/1255
1280 HEGYI KLÁRA pozsegai szandzsákot dúlták, és a korábban felégetett Selényben várépítésbe kezdtek(!), majd a következő év tavaszán Mohácson a templomba zárkózott török katonákra vetettek tüzet - ebben a környékről odacsődült magyar parasztok is segítettek nekik.14 3 Amikor a folytonos portyákban levágott, illetve rabságba hurcolt törökök vérdíját, illetve kiszabadítását a hozzátartozók a falvaktól követelték, lakóik így védekeztek: „parasztok vagyunk, fóldet művelünk, harádzsot, iszpencsét és más adókat fizetünk. A várak puskával és mindenféle fegyverrel felszerelt, önkényeskedő hajdúival nem tudunk szembeszállni".14 4 Igazuk volt, s ezen az sem változtatott, ha néhányan müszellemek voltak. A müszellem-szervezet összeomlása persze nem jelenti azt, hogy a hódoltság magyar népességéből soha senki nem állt oszmán katonai szolgálatba. Kevés iszlamizált magyar a várakba is jutott,14 5 és egy keresztény forrásban katonáskodó magyar parasztok is felbukkannak, igaz, ők is a 16. század közepén. Hans Dernschwam írta le 1555-ben a Duna-parti Szekcső török várát és magyar faluját a következőképpen: „A falut magyarok lakják, a várat pedig törökök és martalócok; egyébként ezekből jócskán akad a faluban is. A magyar parasztok itt egytől egyig szabályos martalóczsoldot húznak a török császártól. Saját honfitásaikat is kirabolják, mi több, el is adják - ez a kenyérkeresetük."146 Dernschwam a magyarokért sem lelkesedett, a törököket pedig jó nyugati felsőbbrendűséggel utálta, így tudósítására nem lehet mérget venni. A szekcsői — és ha ez rendszer volt, a más várakhoz is szolgáló — magyar paraszt-martalócoknak és az ő „szabályos" zsoldjuknak a török összeírásokban és elszámolásokban valahol meg kellene jelenniük, erre azonban nem akad példa. Abban az intézményes formában, ahogy Dernschwam leírta őket, nyilván nem léteztek; az „éles szemű, hideg szívű krónikás" azonban vélhetően megérezte, hogy a török várak lábánál lakó magyarok nemigen vonhatták ki magukat a helyi katonaság valamiféle kiszolgálása alól. A déli Duna-Tisza köze balkáni népessége és katonaparasztjai A katonaparaszti szervezetek kiépítése jobb eredménnyel kecsegtetett azokon a vidékeken, amelyeket a 16. században balkáni beköltözők árasztottak el. A jövevényeket szándékkal nevezem balkániaknak, nem pedig szerbeknek, bosnyákoknak (mégcsak nem is délszlávoknak) vagy vlahoknak, mert lehetetlen e népelemeket szétválasztani.14 7 Mielőtt északra költözésük menetét végigtekintem, erről szeretnék röviden szólni. 143 3 numerali mühimme defteri i.m. 118, 509, 702, 960. tételek. 144 I.m. 714. tétel. 145 Hegyi Klára: Etnikum, vallás, iszlamizáció. A budai vilájet várkatonaságának eredete és utánpótlása. Történelmi Szemle 40(1998):3-4, 236-237, 253-254. 146 Hans Dernschwam: Erdély. Besztercebánya. Törökországi útinapló. Közreadja Tardy Lajos. Budapest 1984, 493. A leírásban szereplő Szekcsőt Tardy Lajos Kaposszekcsővel azonosította, ám csak a Duna-parti Szekcső lehet, hiszen a Budára vezető főúton, Mohácstól északra feküdt, palánkvárában őrség állomásozott - mindez nem áll Kaposszekcsőre. 147 A betelepedők kevert etnikumát hangsúlyozta Mészáros László: Délszlávok és cigányok a dunántúli hódoltság területén. In: A Dunántúl településtörténete I. 1686-1768. VEAB Értesítő II. Veszprém 1976, 221-222.
