Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Csetri Elek: Kőrösi és az Akadémia I/103
104 CSETRI ELEK a hálás utókor előtt, úttörő orientalista eredményei mellett őshazakutatóként és utazóként ismeretes, ugyanakkor különösen önfeláldozó, kitartó és példamutató élete és munkássága révén egyike a legrokonszenvesebb magyar személyiségeknek. Sok egyéb mellett irányjelzőnek tekinthető, hogy a Jókai Mórhoz, a Hon szerkesztőjéhez intézett levélben „Többen" azzal kérik egy Körösi Csoma Sándorról szóló vers közlését, hogy „A megholtak emléke — Cicero szerint — a élők emlékezetében" helyeztetett.2 Nyugodtan elmondhatjuk, hogy Körösi emlékének ápolásával, fennállása 175 éve alatt az Akadémia méltóképpen sáfárkodott. A megbecsülés legszembetűnőbb jele, hogy Holló Barnabás készítette márvány mellszobra ma is ott áll az Akadémia székhelyének előcsarnokában s épülete ad helyet a Csoma-emlékeket is magában foglaló Keleti Gyűjteménynek. Körösi és az Akadémia viszonyának vizsgálatakor így korszakolunk: praeakadémiai időszak, a tudós testület megalapításától Körösi akadémiai taggá választásáig, végül pedig megválasztásától haláláig terjedő szakasz. 1. Körösi utazásának kezdete néhány évvel előzte meg az Akadémia megalapítását. 1819-ben indult el gyalogosan keleti útjára és 1822-ben kezdte meg a Himalája hegyrengetegében tibet-tudományi búvárkodásait. Annak a jelmondatnak jegyében munkálkodott, hogy: „Qui cupit, capit omnia" (Aki törekszik, mindent elér). Akik ismerték, s nyomukban a közvélemény, sőt a tudomány emberei már indulása pillanatától sokat vártak tőle. Még írásos tudósítás meg sem jelent róla és erdélyi honfitársa, Gyulay Lajos, a magyar irodalom legnagyobb, 140 kötetes naplójának írója, 1820-ban már megemlékezett Körösiről. Azt emeli ki a magyar vándor vállalkozásával kapcsolatban, hogy utazása történet-kutatói jellegű, s Körösi arra készülve megtanulta a „Slavus nyelveket", a törököt és arabot pedig Konstantinápolyban akarja elsajátítani. Népszerűségét különösen azzal vívta ki, hogy tudósunk „egyes egyedül, a mi több, pénz nélkül" indult el, „hogy a magyarok régi lakóhelyét felkeresse Ásiába." Hozzáteszi: „Nagy resolutio s csudálásra méltó, nem azért mint ha én is meg nem tenném, hanem, hogy ezt az utat így meri tenni... ez valósággal nagy nyereségünkre lesz; de én úgy szeretnék oda menni, hogy velek jöjjek vissza."3 Gyulay ekkoriban Kolozsváron tartózkodott, kapcsolatban állott az itteni tudományos körökkel, többek között régi ismerősével, Gyarmathi Sámuel nyelvtudóssal. Körösi iránti csodálatával naplóírónk nem volt egyedül, szintúgy azzal a gondolattal sem, hogy a Magna Hungariában lakó és megtalálandó rokonokat Magyarországra kell telepítem. Egyébként megfigyelhető, hogy noha a „nagy út"-ra vállalkozó Körösi iránti érdeklődés indulásakor nagyjából Nagyenyedre és Kolozsvárra korlátozódott, 1820-tól fogva azonban a szélesebb magyar tudományos élet is értesült az „Erdélyi Magyarnak" utazásáról, lelkesedett érte s a nádor pártfogásába ajánlotta. Minderről a pesti Tudományos Gyűjtemény lapjairól szerezhetett tudomást az olvasóközönség. Ezen folyóirat mögött a Tudományos Egyesület nevű tudósi-írói csoportosulás állott, amely a Magyar Tudományos Akadémia előzményeihez kapcsol-2 Magyar Tudományos Akadémia Levéltára. Körösi Csoma Gyűjtemény. Missiles. 3 Erdélyi Nemzeti Múzeum Leváltára (Állami Levéltár. Kolozsvár megőrzésében). Gyulay Lajos naplói. I. k. (1819-1820). 61/verso. 1. Idézi Csetri Elek: Adalékok Körösi Csoma Sándor életrajzához. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények. 1967. 1. sz. 42^3; uő: Körösi Csoma Sándor indulása. Bukarest 1979. 215.
