Századok – 2001
TÖRTÉNETI IRODALOM - Font Márta: Könyves Kálmán és kora (Ism.: Kiss Gergely) IV/1034
1034 TÖRTÉNETI IRODALOM Mohács előtt az oszmánok és a magyarok közt csupán egyetlen igazi békét kötöttek: a rövid életű szegedit 1444-ben. A Hunyadi Mátyás és Π. Bajezid közt létrejött 1483-as fegyverszünettel azonban némileg hasonló a helyzet, mint a velenceivel. Ezt az egyezményt többször meghosszabbították, és 1520-ig meghatározta a magyar-török viszonyt, így ebben az esetben is kivételt lehetett volna tenni a szövegválogatás eredeti rendjén. A kötet összesen 52 békéről — ide értve az egy említett fegyverszünetet is — szóló tudósítást közöl. Az utolsó, az 1506-os rövid osztrák-magyar hadiállapotot lezáró békeszerződés. Az 52 békéből 24 maradt ránk okmány formájában, a többi csak elbeszélő forrás említéséből ismert. Az első magyar fennmaradt békeokmány az 1097-es magyar-velencei béke. A 13. század második felétől a békék nagy részének dokumentumai már fennmaradtak. A békeokmány nem jelenti azt, hogy a felek által kiállított oklevél mindig megmaradt volna, van amelyiknek csak a fogalmazványa (1225-ös magyarosztrák, 1397-es magyar-lengyel) élte túl a történelem viharait. Számos béke másolati könyvekben maradt fenn, pl. az 1381-es torinói magyar-velencei, de olyan is akad (az 1261-es magyar-cseh), amelyiket egy formuláskönyv őrzött meg számunkra. Nagyon régi szokás, hogy a békeokmányokat a felek külön-külön állítják ki, és kicserélik. Tíz magyar béke esetében maradt ránk mindkét példány, az első ilyen az 1244-es magyar-velencei. Ezekben az esetekben a kiadók azt az elvet követték, hogy a magyar fél által kiadott példányt közölték le, a másiknak csak a jelentősebb variánsait. A középkori magyar forrásadottságokra nézve igen tanulságos a békék őrzési helye: a 24 okmányból mindössze öt olyan van, amelyiket valamilyen formában az Országos Levéltárban őriznek — a mikrofilmeket természetesen nem számítottuk ide —, de még ebből az ötből is akad olyan, amelyik Magyarországon csak egyszerű másolatban található meg. Egyetlen olyan békeszerződésről tudunk, amelyiknek kizárólag a Magyar Országos Levéltárban maradt fenn példánya, az 1397-es magyar-lengyelről. A gondosan fordított szövegek előtt a kiadók összefoglalták a békéket megelőző konfliktusok történetét, néha több évtized eseményeit. A kommentárok közt csak néhány pontatlanság, illetve elírás található. Mircea havaselvi vajda 1389-ben szövetséget kötött ugyan Ulászlóval, de Havasalföld nem lett lengyel hűbéres ország (158.), a cseh-magyar háború nem 1453-ban, hanem 1468-ban kezdődött (198.), a Kázmér herceggel 1471-ben Magyarországra nyomult lengyel seregek nem Hatvanigjutottak, hanem onnan tértek le a budai országútról és elkísérték urukat Nyitráig (199.). A középkori magyar békeszerződések kiadása a magyar történettudomány régi adóssága. A kézirat — a magyar könyvkiadás nem túl nagy dicsőségére — mégis évekig várt kiadóra, míg végül a pápai Jókai Mór Könyvtár jelentette meg. Tringli István Font Márta KÖNYVES KÁLMÁN ÉS KORA (IPF Kiskönyvtár 1. Az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola Társadalomtudományi Monográfiasorozata. Szerk. Bebesi György. IPF Könyvek. Szekszárd, 1999., 99 o. + Bibliográfia 91-97. o.) A kötet nem előzmények nélkül látott napvilágot 1999-ben, hiszen a szerző 1993-ban írott, „így élt Könyves Kálmán" (Móra. Bp. 1993. 160 ο.) c. munkája szövegében pontos előképe a most kézbe vehető monográfiának. Nagyon fontos hangsúlyoznom, hogy a két munka között szinte pusztán csak a szöveg hasonlatossága, azonossága jelent kapcsolatot. Az „így élt Könyves Kálmán" c. kötet, illeszkedve a Móra Ferenc Könyvkiadó sorozatának többi darabjához, elsősorban a történelem iránt érdeklődő nagyközönség, diákok és tanáraik számára adott kiváló tájékozódási lehetőséget a király életéről és koráról egyaránt. Ezzel szemben a „Könyves Kálmán és kora" c. kötet, megtartva a korábbi kötet szövegének nagy részét, alapos, naprakész jegyzetapparátussal egészült ki, s ily módon most már a nagyközönség mellett, a szélesebb szakmai közvéleményhez is szól. További fontos különbség, hogy az 1993-ban megjelent kötet, összhangban az előzőekben elmondottakkal, csak a további alapvető tájékozódást segítő munkákat, forrásokat és feldolgozásokat tüntette fel. A most kézbe vehető munka sokkalta árnyaltabb, részletesebb szakirodalmi tájékoztatót tesz közzé (91-97. o.), elkülönítve a forrásokat, a Kálmán királyról szóló monografikus feldolgozá-
