Századok – 2001

TÖRTÉNETI IRODALOM - Köblös József - Süttö Szilárd - Szende Katalin: Magyar békeszerződések 1000-1526 (Ism.: Tringli István) IV/1033

TÖRTÉNETI IRODALOM 1033 hathatós támogatásával terjedtek el előbb az arisztokrácia tagjai között, majd egyre szélesebb körben, hogy a 15. századra dinasztikus patrónusból nemzeti szentté váljanak. A könyv olvasását a családi kapcsolatok megértéséhez nélkülözhetetlen 12 genealógiai tábla, a magyar dinasztikus szentek hagiográfiai forrásainak áttekintése, valamint kilencven (részben színes) fotó, a szövegben is említett, elemzett legfontosabb ábrázolások közlése segíti. A kötet szövegét rendkívül gazdag, több, mint 30 oldalas bibliográfia zárja - a sajnálatos csupán az, hogy a további tájékozódáshoz kedvet érző olvasó az irodalomjegyzék alapján érdekesnek ígérkező művek jórészét aligha találja meg a hazai könyvtáraikban. Csukovits Enikő Köblös József - Süttő Szilárd - Szende Katalin MAGYAR BÉKESZERZŐDÉSEK 1000-1526 Jókai Mór Városi Könyvtár, Pápa, 2000. 287 o. + 32 o. kép Használói egyszerűen csak Vertrags- Ploetz néven emlegetik azt az először 1952-ben megjelent könyvet, amely a világ fontos diplomáciai aktusait: békéket, találkozókat, konferenciákat veszi sorra. Ha nem is a magyar Vertrags-Ploetz, de a középkori magyar történelem kutatói és minden érdeklődő számára igen fontos szöveggyűjtemény jelent meg 2000-ben: a középkori magyar békeszerződések teljes szövegű magyar fordításai. A kötet csak a szoros értelemben vett békeszerződéseket tartalmazza, a fegyverszüneteket és az egyéb szerződéseket nem. Két esetben azonban kényszerűségből a szemelvények válogatói eltekintettek ettől a szigorú rendszertől. Nagy Lajos nápolyi háborúit lezáró békeszerződés nem maradt fenn. A 14. század egyik legnagyobb diplomáciai és katonai vállalkozásának befejezése nélkül azonban a kötet kétségkívül csonka lett volna és a csonkaság érzetét különösen növelte volna, hogy a megegyezés tartalma több forrásból jól ismert, így aztán öt különböző dokumentum — négy levél és egy krónikaszöveg — közreadásával pótolták a szerzők a hiányt. Az öt dokumentum a béke valószínűleg minden lényeges elemét tartalmazza. A másik esetben nem a békeszerződés szövege hiányzik, hanem maga a béke. Hosszú háborúskodás után 1420-ban Dalmácia nagy része egyszer s mindenkorra elveszett a magyar korona számára, és a Velencei Köztársaság lett az Adriai-tenger keleti partjainak ura. Zsigmond király élete végén ugyan hallgatólagosan tudomásul vette ezt a helyzetet, de jogairól soha nem mondott le. Zsigmond utódai közül már egyiknek sem volt akkora ereje, hogy fegyverrel visszaszerezhette volna e területeket, a magyar politikai érdeklődés másfelé fordult, de a koronázási eskü — ami az ország területének elidegeníthetetlenségét egy életre feladatául szabta a királyoknak — kötötte az uralkodókat, a kialakult állapoton így aztán senki sem változtatott. Zsigmond csak fegyverszüneteket kötött Velencével. Mivel a középkori magyar királyság szempontjából rendkívül jelentős eseményről van szó, ezért úgy döntöttek a kiadók, hogy ebben az egy esetben kivételt tesznek, és az 1433-as fegyverszünetet megújító 1437-es fegyverszünet szövegét közreadták. A középkor diplomáciája igen különbözött az újkorétól. Ráadásul a középkor 13. századig terjedő szakasza legalább annyira különbözött a 14-15. századtól, mint ez a koraújkor diplomáciájától. A diplomácia mindmáig használt fogalmai, a diplomáciai apparátus alapjai, a nemzetközi jog rendszere mind a koraújkor terméke. Ugyanakkor, sünikor a csatatereken megjelentek a hadügyi forradalom fegyverei és hadseregei, a tárgyalóasztal mellett ülők körében lezajlott a "diplomáciai forradalom". A diplomáciai forradalom előtti világban sok későbbi fogalom még definiálatlan volt, a békeszerződés is ezek közé tartozott. Különösen így volt ez a 10-11. században. A kötet legelső szemelvényei a honfoglaló magyarok szerződéseiről tudósítanak. Ebből a korból szerződések okmányai természetesen nem maradtak ránk, hanem csak a szerződések említései elbeszélő forrásokban; némelyik nem több egysoros évkönyv-bejegyzésnél, mint pl. a 927-es magyar-német béke esetében. Az első dokumentum a magyar-morva békekötést, az ún. fehér ló mondáját tartalmazza 894-ből. Ilyen források mellett kérdés, hogy egyik-másik magyar-német, illetve magyar-bizánci béke nem csupán egy fegyverszünet volt-e, de ezt bizonyosan már sohasem fogjuk eldönteni. A kötet nem válogatás, hanem teljes gyűjtés eredménye. Némi hiányérzetünk csupán az oszmán-magyar szerződések esetében lehet. A könyv összeállítói ebben az esetben szigorúan ragaszkodtak eredeti elvükhöz, amely szerint fegyverszüneti szerződést nem közölnek. Márpedig