Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Szent Ferenc követői vagy a szultán katonái? Bosnyák ferencesek a hódoltsági misszióban 747
772 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY A továbbiakban Pesten általában két bosnyák ferences működött, az itteni híveket vizitációs körútjaik során felkeresték a bosnyák ferencesek közül kikerülő belgrádi püspökök, Marino Ibrishimovich a Posega és Matteo Benlich is. A bosnyák belgrádi püspök pesti jelenléte jó alkalmat szolgáltatott a törökök számára, hogy a keresztény közösségeket egymás ellen kijátszva megzsarolják a helybeli katolikusokat: 1656 júniusában, amikor Benlich püspök Pesten járt, a pesti reformátusok mozgalmat indítottak, hogy visszaszerezzék a pesti templom felét. Nagy veszekedések után 260 tallérért a reformátusok „eladták" a templom felét a budai pasa defterdárjának, mire a törökök kijelentették, hogy a templomot mecsetté alakítják át. Benlich püspök erre „könnyezve" prédikált a híveinek, kérve a katolikusokat, hogy anyagi tehetségük szerint járuljanak hozzá a templom visszaszerzéséhez. Végül háromszáz tallér lefizetése ellenében a törökök elálltak (minden bizonnyal nem komolyan gondolt) tervüktől, és így a pesti katolikusok bár szegényebben, de ugyanúgy találták magukat, mint Benlich megérkezése előtt: csak az övék volt a templom és a telek.94 1658-ban Luca Ibrishimovich a Posega, a korábbi belgrádi püspök unokaöccse, a majdani püspöki vikárius írt alá egy levelet, mint — az egyébként Pesten található — budai kolostor házfőnöke.95 Buda török megszállásának utolsó éveiben, 1679-ben egy, a boszniai provinciából elszökött ferences, Fra Luca Maruncich — aki hét évvel korábban Rómában kilincselt valamilyen püspökségért, bár a boszniai rendtartomány ezt hevesen elle- | nezte96 — Szelepcsényi György esztergomi érsek vikáriusaként lépett fel, iratokat hamisított, és összetűzésbe keveredett a belgrádi püspöki vikárius, Giovanni a 1 Derventa által ideküldött bosnyák ferencesekkel. A viszály magát XI. Ince pápát és Ottoboni bíborost, a későbbi VIII. Sándor pápát is foglalkoztatta, akik a nunciust bízták meg, hogy szólítsa fel esztergomi érseket: Sürgősen bocsássa el a vikáriusát és ismerje el a belgrádi püspökség jogát Budára, mert az éppen úgy missziós terület, mint Bosznia. Szelepcsényi ezt nem így gondolta, szerinte Buda az esztergomi egyházmegye csak ideiglenesen megszállt területe volt, - a pápa nem neki adott igazat, de alig hét évvel később a keresztény seregek visszafoglalták a magyar fővárost, amely ettől kezdve valóban nem volt már misszió.9 7 A török Buda bosnyák ferenceseinek — valójában Pesten szolgáló — egyik utolsó házfőnöke Simone da Varese volt, akiről 1681-ben emlékeznek meg a rendi krónikák.98 csén megyében volt, és a feljegyzés szerint a bosnyák obszerváns ferences szerzetes Szentmária faluban halt meg, - mind Turóc, mind Liptó megyében, viszonylag közel, vem egy-egy Szentmária nevű falu. Beckóra: Karácsonyi J.: Szent Ferencz... I. 145. (A feljegyzést nem árt nagy óvatossággal kezelni). 94 APF SOCG Vol. 306. Fol. 64-67/v. Krista Zcwh: De Visitation des Bischofs von Belgrad, Marin Ibrisimovic in Türkisch-Ungarn (1649) Ungarn Jahrbuch 8 München 1977. 1-31. Batinic: Djelovanje... II. 116. Borsa I.-Tóth I. Gy.: Benlich... 126-127. 95 Acta Bosnae... 487. Buturac: i. m. 111. 133. 139. 176. A pesti bosnyák ferencesekkel volt titkos levelezésben Edward Brown angol utazó házigazdája is: Edward Brown: A brief accout of some travel... München 1975. 34. 96 E. Fermendzin: Chronicon... 49-50. 97 Tóth István György: Kié Buda? Az esztergomi érsek és a belgrádi apostoli vikárius vitája a hódolt Budáról. In R. Várkonyi Ágnes emlékkönyv. Szerk. Tusor Péter. Bp. 1998. 251-257. 98 E. Fermendzin: Chronicon... 52.
