Századok – 2000

TÖRTÉNETI IRODALOM - Kosovo and the Albanian Dimension in Southeastern Europe: the need for regional security and conflict prevention (Ism.: Berky Tamás) 721

721 TÖRTÉNETI IRODALOM KOSOVO AND THE ALBANIAN DIMENSION IN SOUTH-EASTERN EUROPE: THE NEED FOR REGIONAL SECURITY AND CONFLICT PREVENTION Szerk.: Thanos M. Veremis-Dimitrios Triantaphyllou Athén, ELIAMER 1999. 330 o. KOSZOVÓ ÉS AZ ALBÁN DIMENZIÓ DÉLKELET-EURÓPÁBAN Az ELIAMEP (Hellenic Foundation for European and Foreign Policy) legújabb publikációja Thanos Veremis és Dimitrios Triantaphyllou szerkesztésében, egy tavaly Athénban, a koszovói válság alatt lezajlott konferencia előadásait foglalja egy tanulmánykötetbe. A konferencia célja az volt, hogy megvizsgálja a regionális stabilitás lehetséges útjait, az hogy, miképpen lehet a konfliktus továbbgyűrűzésének elejét venni, mindezt albán kérdés fényében. Az egyes előadások, tanulmányok a térségben érdekelt államok, illetve különböző kutatók véleményét tükrözik. Közös vonásuk, hogy nem pusztán a konfliktus akkori formájára, hanem hosszú távú megoldásokra, és ezek regionális implikációira összpontosítottak. Veremis és Triantaphyllou bevezetőjükben két paradigmát mutatnak be a Balkánnal kapcsolatban: az egyik egy instabil, viszályokra ítélt, külső erők által irányított válságövezet, a másik egy, a problémák ellenére is fejlődő, újjáépülő és a korábbinál lényegesen jobb régión belüli multilaterális kezdeményezésekkel rendelkező térség. A koszovói konfliktus éppen az utóbbi kép alapjául szolgáló stabilizáló tényezőket veszélyezteti. A rambouilleti megállapodás egy egységes és autonóm Koszovó perspektíváját kínálta, míg Milosevic vagy Koszovó kizárólagos uralmát, vagy megosztását akarta elérni. Erre éppen a NATO által támasztott fenyegetés adott neki lehetőséget, ezáltal felgyorsítva a válság végzetes kiéleződését. Clinton harmadik célját, a regionális stabilitás elérését tehát éppenséggel nem szolgálta a NATO akció, hiszen Milosevic kész volt vállalni a büntetést, főként, hogy becsapva érezte magát azok után, hogy a Nyugat Jugoszlávia integritását ígérte cserébe Dayton-ért. A Jugoszlávia elleni háború az ország további dezintegrálódását vetíti előre olyan államokra, melyek túlélése nyugati támogatáson és garanciákon fog függni. A helyzetet tovább ronthatja a nyugati médiák szenzációhajhász magatartása, mely meghatározó körökben is a valóságosnál rosszabb képben tünteti fel a Balkánt. Pedig, mint azt Henry Kissinger is megfogalmazta, „Az I. világháború nem etnikai konfliktus eredményeképpen tört ki a Balkánon, hanem pont az ellenkezője miatt: mert külső hatalmak beavatkoztak egy helyi viszályba. A második világháború nem a Balkánon kezdődött, ám sokkal inkább egy etnikai konfliktus eredménye volt." Milosevic túlélése a balkáni anomáliák tartósságán múlik, a regionális stabilitás viszont nem kis részben az Európai Unióval való szorosabb kapcsolatokon. A kérdés az, hogy Délkelet-Európa Jugoszlávia nélkül is képes-e a fejlődés útjára lépni, hiszen Jugoszlávia további szétforgácsolódása láncreakciót indíthat el. Ezért amennyiben Koszovó függetlenné válik, akkor önállóságát EU és NATO garanciáknak kell óvnia, hiszen egy Nagy-Albánia létrejötte felerősítheti mind az új államon belüli ellenéteket, mind a regionális problémákat. Ezt megakadályozandó a térség államait az európai biztonsági és gazdasági rendszer kereteibe kell integrálni és a NATO, illetve az EU biztonság és bizalomépítő mechanizmusait a térségbe exportálni. Az integrálódás feltételei pedig a határok sérthetetlenségének elismerése, az etnikai és kisebbségi problémák békés rendezésére szolgáló mechanizmus elfogadása, és a regionális együttműködés folytatása kell, hogy legyen. Kari Bildt köszöntőjében elmondta, hogy az elmúlt években inkább az egymás után bekövetkező válságok kezelésének szükségessége által vezérelt politikát láthattunk, mintsem egy az egész térség problémáinak kezelését kitűző, hosszú távú stratégiát. Emellett a nemzetközi közösség sem volt képes egy világos és következetes terv végrehajtására Boszniában de a helyi vezetők se tudtak lemondani maximális céljaikról, és kompromisszumot kötni. Az ilyen helyzetek megismétlődésének elkerülése végett a nemzetközi közösségnek, és elsősorban a NATO-nak nyomást kell gyakorolni a szembenálló felekre a kompromisszumos megoldás érdekében. Az igazi megoldást azonban a politikai párbeszéd és a hosszú távú koncepciók fogják jelenteni, részben, mert a koszovói konfliktusnak is vannak regionális hatásai. Hosszú távon azonban sem a jelenlegi Jugoszláv alkotmányos keretek, de újabb törpeállamok létrejötte sem fog megoldást nyújtani, hanem egy demokratikus és európai keretekbe integrálódó Jugoszlávia, melyet az EU regionális megközelítése segíthet elő. Predrag Simic professzor szerint a válság kitörésében a helyi erők provokációin kívül szerepet játszott az, hogy akárcsak Bosznia esetében a nemzetközi közösségen belüli ellentétek megakadályozták az egységes és határozott fellépést a kezdetekben. Az így kitörő konfliktus szinte bármilyen