Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Sallai Gergely: Az első bécsi döntés diplomáciai és politikai előtörténete 597
AZ ELSŐ BÉCSI DÖNTÉS ELŐTÖRTÉNETE 599 ilyen konfliktus esetén nagyon is kétséges.1 7 Hitler Horthy kormányzóval folytatott megbeszélésein udvarias formában szintén igényelte Magyarország részvételét egy Csehszlovákia elleni katonai akcióban. Horthy visszaemlékezése szerint ezt az ajánlatot határozottan elutasította,1 8 a német feljegyzések szerint részt kívánt ugyan venni, de semmilyen konkrét állásfoglalást nem tett.1 9 A vezérkari tisztek tárgyalásai sem vezettek konkrét eredményre. A további megbeszéléseken a magyar részről tett engedmények — Kánya módosította katonai felkészültségünkről alkotott korábbi nézeteit, kijelentve, hogy haderőnk október 1-ére fel tud készülni2 0 — nem befolyásolták Magyarország gyakorlati hozzáállását, annál is kevésbé, mivel a fegyveres felkészültség csupán az egyik fontos feltétel volt. Ennek megvalósulása esetére a magyarok továbbra is Jugoszlávia várható magatartására hivatkoztak.2 1 Magyarország álláspontjának megítélésében nem az elvi egyetértés az irányadó — tekintettel az ismert német nyomásra — hanem az a taktikai lépéssorozat, amellyel Magyarország igyekezett távol tartani magát katonai lépésektől. A német vezetők ajánlatát — ha német-csehszlovák fegyveres konfliktus esetén Magyarország beavatkozik, a magyar igényeket a Kárpátokig, tehát az egész szlovák-lakta területre, valamint Kárpátaljára vonatkozóan elismerik2 2 — elutasították a magyar politikusok. Bár nem hivatalos, főleg katonai forrásokból ismertek voltak a német szándékok,2 3 a magyar delegációt a német sürgetés váratlanul érte. A Kielben lezajlott látogatáson igen fagyos hangulat alakult ki, amit a német-magyar viszony romlása követett. Minthogy Magyarország a „főzésben nem akart részt venni", a német tervek sikere esetén a „lakomából" is kimaradni látszott.2 4 A feszültté váló német-magyar viszony mellett az angolok magatartása sem volt biztató. Imrédy a találkozó eseményeivel kapcsolatban úgy tájékoztatta az angol kormányt, hogy Magyarország semmilyen háborús fellépésben nem vesz részt. A Daily Telegraph közölte a nyilatkozatot. Ebből az indiszkrécióból a miniszterelnök azt a konzekvenciát vonta le, hogy az angol támogatásra nem lehet számítani.25 A Csehszlovákiában tartózkodó lord Runciman szintén igyekezett nem létezőnek tekinteni a magyar kérdést, azzal csak a magyar kormány és Esterházy János komoly diplomáciai erőfeszítései következtében foglalkozott.26 Fenczik a kárpátaljai autonómia-követelésekkel csupán a lord titkáráig jutott.2 7 17 Uo. 288. 18 Horthy Miklós: Emlékirataim. Bp., 1990. 212p. „Én azonban kitartottam a kimondott „nem" mellett, sőt figyelmeztettem arra is, hogy nagy kiterjedésű háború veszélyével kell számolnia." 19 A Wilhelmstrasse és i.m. 134, 288. 20 Uo. 135-289. 21 Uo. 136, 290. 22 Újpétery: i.m. 60. 23 DIMK II. 297, 550. 24 A Wilhelmstrasse és... i.m. 134, 288. Vö: Vávra - Eibel: Viedenská arbitráz. Bratislava, 1963. 22. Hitler Kiel-ben jegyezte meg, hogy aki részt akar venni a lakomán, annak a főzésből sem szabad kimaradnia. 25 Juhász László: Barangolás a magyar múltban. Lakitelek, 1992. 98. 26 Molnár Imre: Esterházy János. Dunaszerdahely, 1997. 74. 27 Prágai Magyar Hírlap: 1938. augusztus 5. 3.
