Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Molnár Antal: A belgrádi kápolna-viszály (1612-1643). Kereskedelem és katolikus egyház a hódolt Magyarországon 373
KERESKEDELEM ÉS KATOLIKUS EGYHÁZ A HÓDOLTSÁG IDEJÉN 405 levantei kereskedelmének felélesztésére használta fel. A 16. századi velencei-török háborúk során a balkáni kereskedelmet Raguza sajátította ki, és a pápai állam legfontosabb adriai kikötőjével, Anconával épített ki szoros kapcsolatokat.15 8 Velencének a Raguza-Ancona tengely háttérbe szorításához létre kellett hoznia egy nagy dalmáciai kikötőt, amely felvehette a versenyt a raguzaival, illetve gondoskodnia kellett saját kereskedelmi hálózatának kiépítéséről a Balkánon. A feladat végrehajtásához az elűzött spanyol és portugál zsidókban talált megfelelő szövetségest, akik az 1580-as években váltak jelentős tényezővé a Balkán és Itália közötti kereskedelemben, és ezért fokozottan érdekeltek voltak a közvetlen velencei öszszeköttetés megteremtésében.15 9 A spalatói kereskedelmi kikötő (scala di Spalato) alapításának ötlete is egy velencei zsidó kereskedő, Daniel Rodriguez nevéhez fűződik. A kikötő 1592-ben nyílt meg, és ettől kezdve a bosnyák és zsidó kereskedők Raguza helyett egyre inkább Spalato felé szállították áruikat a Balkán belsejéből. A 17. század elején Raguza és Velence között valóságos kereskedelmi háború kezdődött, amelybe bekapcsolódott az Ancona-Raguza kapcsolat hegemóniájának fenntartásában érdekelt pápaság, és a velencei érdekeket támogató boszniai török vezetés is.160 Ez utóbbi megnyeréséhez és a boszniai kereskedelem kézbentartásához Velence mindenekelőtt a bosnyák kereskedőkre számított. A velencei támogatás és a spalatói kikötő által teremtett exportlehetőségek három évtized alatt a helyi kereskedőréteg nagyfokú megerősödését eredményezték. A spalatói kikötő mindenekelőtt Szarajevóval állt szoros kapcsolatban, amely ekkor vált a Balkán egyik legfontosabb kereskedelmi központjává. A bosnyák üzletemberek jó kapcsolatokat ápoltak a (szintén bosnyák származású) oszmán tisztviselőkkel, az ő támogatásukkal jogi úton is felléptek a raguzaiak ellen, akadályozva kereskedelmüket és mozgásszabadságukat Boszniában. A bosnyákok a 17. század húszas éveiben Bosznián kívül Belgrádból, illetve a szlavóniai és magyarországi városokból is megpróbálták kiszorítani a raguzaiakat.16 1 A kápolna körüli viszályok világosan jelzik: bosnyák kereskedők megerősödése a ferencesek számára sem volt közömbös. A ferencesek és a bosnyák katolikus középréteg közötti évszázados, rokoni szálak és a közös hagyományok által átszőtt rendkívül szoros kapcsolatrendszer a 16-17. század fordulóján új tartalmi elemekkel bővült. Egyrészt a kolostorokat fenntartó kereskedők maguk is beleszólást igényeltek az egyház ügyeibe, így a 17. század elejére ők váltak a boszniai és dél-magyarországi katolicizmus talán legfontosabb alakító tényezőjévé. Ez a szerepük különösen akkor lett igen jelentős, amikor a Szentszék Raguza balkáni 157 B. Hrabak: Dubrovacki trgovci u osmanlijskom delu Panonije i. m. 16-17. B. Hrabak: Sirovine Podunavlja i. m. 88-89. 158 Raguza és Ancona kapcsolatáról a legjobb áttekintés: Sergio Anselmi: Venezia, Ragusa, Ancona tra Cinque e Seicento: un momento della storia mercantile del Medio Adriatico. Atti e Memorie della Deputazione di Storia Patria per le Marche. Serie VIII. 6 (1968-1970) 41-87. 159 Bogumil Hrabak: Trgovina jevreja u Bosni i Hercegovim do sredine XVII stoljeca. Godisnjak Drustva istoricara Bosne i Hercegovine 31-33 (1982) 151-185. Z. Zlatar: Between the double Eagle i. m. 20-22. 160 Renzo Paci: La scala di Spalato e la politica veneziana in Adriatico. Quaderni storici 13 (1970) 48-105. 161 Vuk Vinaver: Bosna i Dubrovnik 1595-1645. Godisnjak Drustva istoricara Bosne i Hercegovine 13 (1962) 220-229.
