Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Molnár Antal: A belgrádi kápolna-viszály (1612-1643). Kereskedelem és katolikus egyház a hódolt Magyarországon 373
382 MOLNÁR ANTAL papokat. 1565-ben érkezett Budára (pontosabban Pestre) Seraphinus Pantanus raguzai ferences, akinek Szegedi Kis István ráckevei prédikátorral való hitvitájáról és csúfos vereségéről Skaricza Máté tudósított.3 7 1587 és 1589 között Budán működött a raguzai egyházmegyés Don Vincenzo di Augustino, akinek a Szent Hivatal Kongregációjához 1599-ben beterjesztett részletes jelentése a raguzai kereskedőkolóniák vallásos életének egyik legizgalmasabb forrása.3 8 A temesvári kereskedők papja az 1580-as években a kalandos életű fra Domenico Georgi domonkos szerzetes volt.39 Belgrád és Szendrő kivételével (ahol a boszniai ferences rendtartomány tagjai működtek) a kereskedőtelepeken elsősorban a raguzai érseki tartomány világi papjai, illetve raguzai ferencesek, domonkosok és bencések látták el a lelkipásztori szolgálatot.4 0 A raguzai kereskedőkolóniák egyházigazgatási szempontból a raguzai érsek joghatósága alá tartoztak, a káplánokat az érsek nevezte ki a kereskedők kérésére.4 1 Az észak-nyugat-balkáni katolicizmus másik alappillére a boszniai ferences rendtartomány volt, az Oszmán Birodalom egyetlen olyan katolikus egyházi intézménye, amely a hódítást követően nemcsak hogy nem semmisült meg, hanem az új hatalmi keretek között kibővült funkciókkal megerősödött.4 2 Ennek okait a boszniai ferencességnek a helyi társadalomhoz való rendkívül szoros kötődésében és az új viszonyokhoz történő igen rugalmas alkalmazkodásában kell keresni. A ferencesek a 13. század végén jelentek meg Boszniában, mint a boszniai eret-37 Kathona G.: i. m. 105. Egy 1591-ben kelt végrendelet két budai káplánt is említ (frate Jacomo, frate Giovanni). J. Tadié-T. Popovié: Dubrovacka arhivska grada i. m. II. 261. 38 Archivio della Congregazione per la Dottrina della Fede (=ACDF) Stanza Storica (=St. St.) vol. Q3-b (oldalszámozás nincs). 39 Stjepan Krasic: Regesti pisama generala dominikanskog reda poslanih u Hrvatsku (1392-1600). Arhivski vjesnik 21-22 (1978-1979) 264. 273. 278. 284-285. E. Fermendzin: i. m. 325. 337. 40 A raguzai ferencesek működésére számos adatot találhatunk a rendtartomány nekrológiumában: Benvenutus Rode: Necrologium Fratrum Minorum de Observantia Provinciáé S. R Francisci Ragusii. In: Analecta Franciscana VI. Quaracchi, 1917. passim. Vö. még: Justin V Velnié: Samostan Male brace u Dubrovniku - povijesni prikaz zivota i djelatnosti. In: Samostan Male brace u Dubrovniku. Zagreb, 1985. 168-169. A raguzai domonkosok szintén jelentős (bár a ferenceseknél kisebb) számban képviselték magukat az oszmán területeken: S. Krasié: Regesti pisama generala i. m. 249. , 251. Uő: Congregatio Ragusina Ord. Praed. (1487-1550). Romae, 1972. (Institutum Historicum FF Praedicatorum Romae ad S. Sabinae, Dissertationes Historicae XIX.) 124-128. 41 A raguzai érseknek ez a joga a 17. században számos súrlódásra adott okot a misszióspüspökök és a raguzai érsek között. Vö.: Ivan Dujcev. II cattolicesimo in Bulgaria nel sec. XVII secondo i processi informativi sulla nomina dei veseovi cattolici. Roma, 1937. (Orientalia Christiana Analecta 111.) 18-19. Don Vincenzo kinevező oklevele budai káplánná (Sipan, 1587. szeptember 23.): ACDF St. St. vol. Q3-b (oldalszámozás nincs). 42 A boszniai ferencesek történetére máig alapvető: Mijo Vjenceslav Batinié: Djelovanje franjevaca u Bosni i Hercegovini za prvih sest viekova njihova boravka I—III. Zagreb, 1881-1887. Julijan Jelenié: Kultura i bosanski franjevei I—II. Sarajevo, 1912-1915. A témával foglalkozó legújabb monográfia: Dominik Mandié: Franjevacka Bosna. (Razvoj i Uprava Bosanske Vikarije i Provincije 1340.-1735.) Rim, 1968. A boszniai ferencesek középkori történetének modern feldolgozása: Jozo Dzambo: Die Franziskaner im mittelalterlichen Bosnien. Werl/Westfalen, 1991. (Franziskanische Forschungen 35.) Jól használható összefoglalások: Basilio Pandzic: I Francescani di Bosnia. Sette secoli della loro attività. Frate Francesco 59 (1992/1) 14-26. Srecko M. Dzaja: Od bana Kulina do austro-ugarske okupaeije. In: Katolicanstvo u Bosni i Hercegovini. Sarajevo, 1993. 37-78. A magyar szakirodalomban az egyetlen feldolgozás: Unyi Bernardin: Sokácok-bunyevácok és a bosnyák ferencesek története. Budapest, 1947.
