Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Molnár Antal: A belgrádi kápolna-viszály (1612-1643). Kereskedelem és katolikus egyház a hódolt Magyarországon 373
374 MOLNÁR ANTAL guzaiak kereskedelmi privilégiumainak korlátozására, és vámmal sújtották a legfontosabb kiviteli terméket, a marhabőröket. A folyamatosan kiszélesedő és egyre inkább gazdasági jellegűvé váló konfliktus-sorozatot a jezsuiták Belgrádból való kiűzése (1632) sem tudta megállítani. A viták csak az 1640-es évek elejére csillapodtak le, amikor Raguza kompromisszumos megoldással rá tudta venni a tartományi török vezetést a szultáni rendeletek végrehajtására, és a belső válsággal küzdő ferences provincia mérsékeltebb szárnya hajlandó volt kiegyezni a városállam vezetésével. A belgrádi kápolna-viszály történetét először egy horvát jezsuita, Miroslav Vanino ismertetette a jezsuiták belgrádi működésének 17-18. századi történetét elbeszélő írásában.2 Vanino érdeme, hogy ráirányította a figyelmet a jezsuiták római levéltárában található hódoltsági forrásanyagra,3 ugyanakkor az általa használt jezsuita levelek egyoldalúsága (illetve talán rendtársi elfogultság) miatt előadása teljesen a jezsuiták szemszögéből íródott, szinte említés nélkül hagyva a bosnyákok és a ferencesek érveit. Vanino munkáját felhasználva ferences részről Mladen Barbarie foglalta össze a vita eseményeit,4 és ugyancsak Vanino alapján ismertette a történteket sok kritikát kiváltott művében Jovan Radonic szerb történész is.5 A belgrádi kápolna-viszály önmagán jóval túlmutató jelentőségét a bosnyák eszmetörténet talán legkiválóbb (és legelfogulatlanabb) kutatója, Srecko Mato Dzaja ismerte fel. A török uralom alatti Bosznia felekezeti és nemzetiségi viszonyait elemző alapvető monográfiájában kitért a kápolna-vitára. Bár ő is Vanino tanulmányából indult ki és levéltári kutatásokat nem folytatott, ennek ellenére nemcsak azt sejtette meg, hogy a vita feltáratlan forrásanyaga igen nagy lehet, hanem arra is rámutatott, hogy az egyházi konfliktus hátterében a felemelkedő bosnyák középréteg (kereskedők és iparosok) és a hanyatló raguzai kereskedelmi szervezet konkurencia-harca húzódik meg. Dzaja külön hangsúlyozta az ügy alapos feltárásának szükségességét a balkáni katolicizmus történetének jobb megértése érdekében.6 Talán nincs még egy eseménysora a 17. századi balkáni katolikus egyháztörténelemnek, amelyről olyan nagy mennyiségű forrás maradt volna fenn, mint a belgrádi kápolna körüli viszályokról. A Szentszék (mindenekelőtt a Sacra Congregatio de Propaganda Fide), a jezsuita rend és a Raguzai Köztársaság levéltáraiban több száz dokumentum őrzi konfliktus emlékét. A szembenálló felek levelei és beadványai, a római hatóságok jegyzőkönyvei és válaszlevél-regisztrumai, a török 2 Miroslav Vanino: Isusovci u Beogradu u XVII. i XVIII. stoljecu. Vrela i prinosi 4 (1934) 1-47. (itt: 4-19.) 3 A hódolt Magyarországon és Erdélyben működő jezsuita missziók forrásanyagának első része már nyomtatásban is hozzáférhető: Balázs Mihály-Fricsy Adám-Lukács László-Monok István: Erdélyi és hódoltsági jezsuita missziók 1/1-2 (1609-1625). Szeged, 1990. (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez XXVI/1-2.) (a továbbiakban EHJM 1/1-2.) 4 Mladen sen. Barbaric: Bivsi beogradski fratri i njihova relikvija u Zemunu. Franjevacki vijesnik 42 (1935) 277-283. 5 Jovan Radonic-. Rimska kurija i juznoslovenske zemlje od XVI do XIX veka. Beograd, 1950. (Posebna izdanja SAN 155. Odeljenje drustvenih nauka. Nova serija 3.) 80-87. 6 „Eine Gesamtdarstellung dieser Affare, mit dem Schwerpunkt auf den Argumentationsmustern der streidender Parteien und den historischen Hintergründen, würde viel Aufschluss über den Balkankatholizismus unter den Osmanen überhaupt geben." Srecko M. Dzaja-. Konfessionalität und Nationalität Bosniens und der Herzegowina. Voremanzipatorische Phase 1463-1804. München, 1984. (Südosteuropäische Arbeiten 80.) 171.
