Századok – 2000
TÖRTÉNETI IRODALOM - Három érdekes munka Bosznia-Hercegovináról (Ism.: Nyomárkay István) 1016
TÖRTÉNETI IRODALOM 1017 lentett meg erről a misszióról, és részletesen leírta a delegáció útját, amelynek a hadi események miatt kerülő utat kellett választania, Bosznián keresztül juthatott csak el Sztambulba. Kuripesic úti naplója az első leírás Boszniáról; gondosan kitér a népességi viszonyok ismertetésére: „Az érintett Boszniai Királyságban háromféle nemzetet és háromféle hitű népeket találunk. Az első a régi bosnyákok, akik római katolikus vallásúak, akiket a török Bosznia elfoglalása után hitükben elfogadott és meg is hagyott. A második nemzet a szerbek, akiket vlahoknak is neveznek, akiket mi csicsiknek vagy martalócoknak hívunk. Ezek Smedravo(=Smeclr-euo, m. Szendrő) és Görög Fehérvár ( = Belgrád) helységekből jöttek, és Szent Pál hitén vannak (=ortodoxok). Jó keresztényeknek tartjuk őket, mert csak kicsit különböznek a római hittől. A negyedik náció az igazi törökök..." A vlahok név a Balkán félsziget eredetileg nem szláv pásztornépeire vonatkozik. Mivel ortodox hitűek voltak, ezt a megjelölést használták a szerbekre is. A Zisttzn elnevezés nem világos. Nyomtatásban Zigen is olvasható, amit Neweklowsky szerint tévesen Zigeuner-nek interpretáltak. Talán azonos a magyar cincár-ral? (V ö. TESz). Az Itienerarium nyomtatásban megjelent változatán kívül előkerült egy korabeli másolat, amelyet 1910-ben Lamberg-Shwarzenberg Eleonora grófnő jelentetett meg. A Neweklowsky-féle kritikai kiadás az 1531-i kiadás alapján készült. A szöveget glosszárium követi, amely az archaikus német szavak mai alakját tartalmazza. A család- és földrajzi nevek konkordanciája az 1881-ben megjelent horvát és az 1950-ben kiadott szerb fordítás megfelelő szóalakjait tartalmazza. A munkát az 153 l-es kiadás fakszimiléja zárja. Míg az Itinerarium Bosznia legkorábbi leírása, a Gesprech zwayer Stalbuben a török erkölcsről és szokásokról szól, rámutat a török túlerő legfőbb okára, a keresztények közötti széthúzásra. Hasonló tartalmú munka ismeretes már 15. század végéről is: Konstantin Mihalovic szerb szerző műve, aki ifjúkorában török fogságba esett, majd janicsárnak képezték ki. Részt vett Mehmed szultán hódító hadjáratában, és Zvecaj vára parancsnokának is kinevezték. Jajca visszahódítása után magyar fogságba esett, majd később feltehetően Lengyelországba vándorolt, ahol Török krónika vagy egy janicsár emlékezése címmel könyvet írt Kazimierz Jagelló királynak. A munka cseh és lengyel kéziratban őrződött meg. Kuripesic fiatalabb generációhoz tartozott, s a könyvnyomtatás is segítette. A képzelt beszélgetés szerzője a törökökben természetesen ellenséget, így nem tudja ellenszenv nélkül ábrázolni őket, így is képtelen azonban kivonni magát annak a fénynek és pompának a hatása alól, amit a szultán udvarában tapasztal. A török társadalom szervezetét a nyugati országokéval összehasonlítva így szól az idősebbik: Országukban sem urak, sem nemesség nincs, király és herceg sincs. Egyetlen úr létezik (t.i. a szultán), senki sem rendelkezik saját földdel (országgal). A földet, amelynek tulajdonosa (ideiglenes birtokosa) halála után hátrahagy, a császártól (=szultántól) kell megvásárolni. Majd így folytatja:... Az egyedüli úr a császár (=szultán) és senkinek sincs semmije. Ha valaki jól viselkedik, azt megajándékozza, ha nem, szigorúan megbünteti. így valóban engedelmeskednek neki.) Érdekes párbeszéd, amelyet az „istállófiúk"a török férfi és keresztény nő házasságáról és gyermekeiről folytanak: Az idősebb: ha egy igazi (született) török egy keresztény nőnek gyermeket nemz, fiút, kedvesebb lesz számára, mint egy olyan fiúgyermek, aki igazi török nőtől született. A fiatalabb: Jobban kedvelik tehát a keresztény nőket, mint a török nőket? Az idősebb: Igen, azt mondják, hogy a keresztény nők hűségesebbek. A fiatalabb: Hány asszonya lehet egy töröknek? Az idősebb: Ahányat el tud tartani. A fiatalabb: Hány felesége van a császárnak? Az idősebb: Körülbelül száz. A török hódítást a keresztények széthúzása miatti büntetésnek tartják: A fiatalabb: úgy vélem, hogy Isten különleges büntetése sújtja az összes keresztény fejedelmet és hatalmasságot azzal, hogy keresztény vér onttatik. Végül azonban remélem, hogy ha minden keresztény megőrzi Isten kegyelmét és helyesen lát munkához, a mindenható Isten közölni fogja velünk kegyelmét. A röviden bemutatott munkák legfőbb értéke az első kézből származó információ: a kortársi leírások, benyomások, vélemények. Nyomárkay István
