Századok – 1999
Közlemények - Miskolczy Ambrus: Jules Michelet „Demokratikus legendái” és a magyar–román párbeszéd. Esettanulmány az imagológia és transzkulturalitás köréből II/383
JULES MICHELET ÉS A MAGYAR-ROMÁN PÁRBESZÉD 393 „ezek a szerencsétlenek, látva, hogy a törökök fogságában szállítanak minket, azt hitték, hogy azon rossz és szegényeket nyomorító emberek közül valók vagyunk, akik miatt elmenekültek, hiszen ahányszor hajónk kikötött egy falunál, a lakosok elénk jöttek és úgy szidtak minket, hogy megértettük, azt hitték, parasztnyúzó zsarnokok volnánk. Ez a hitük őreink propagandájának eredménye volt, mert így akarták magukat biztosítani. Halottuk őket, és fájlaltuk. És mit várhattunk becsapott és tudatlan emberektől, amikor azok is úgy csináltak, akik más nevelést kaptak. A parasztok legalább jóhiszeműek voltak." Vidinben már más fogadtatásban részesültek. A pasa hozzájuk küldte titkárát és háziorvosát, legalább hatvan fogásos ebéddel, naponta kétszer, három napig, amíg nem folytathatták útjukat. 1989-ben kihagyott rész következik: Szerbiában Fetislánban viszont ágyúlövéssel üdvözölték őket. A szerbek barátságosabbak voltak mint a bulgáriai románok. Sőt, amikor híre ment, hogy Boszniába viszik őket, akkor azt ígérgették, hogy ettől minden áron megmentik őket. Közben pedig kiderült, hogy Rosettiné mindvégig a partról követte őket, gyermekével. Most végre találkozhatott férjével, aki erről mit sem tudott. A jelenet annyira megrázó volt, hogy tiltakozó levelet írtak Konstantinápolyba. (1989-ben még ezt a részt is kihagyták, a következők már szerepelnek.) Ada Kalehig tartott az út a török hajókon. Rosettiné Orsován hajót szerzett és meleg ruhát hozott. Orsova után ki kellett szállniuk. Gyalog folytatták útjukat. Közben jött a török küldönc, térjenek vissza Ada Kalehba, mert megjött a szabadító végzés. Természetesen nem engedelmeskedtek. Útjuk azonban mégsem volt diadalmenet. Amikor partra szálltak, az oda sereglő román parasztok még érdeklődőek voltak. De később, amikor egy román-szerb faluba értek, akkor a törökök elhitették, hogy a magyarok barátai, és ezért azzal fenyegették őket, betörik a fogadó ablakait, ha nem távoznak. Snagoveanu archimandrita mentette meg a helyzetet: a fenyegetések örömkitörésekbe váltottak. Aztán megjött a szerb pap és a falusbíró, aki Bécsig érvényesítette az útleveleket. Szekeret is szerzett. Éjfélkor el is indultak, amikor a törökök mélyen aludtak...22 Mit mondanak a hiteles hivatalos források a Rosetti-legendáról, ill. annak hátteréről? A legilletékesebb a legnagyobb és legkérlelhetetlenebb ellenfél: Al. O. Duhamel orosz tábornok, akit a cár Moldva, majd Havaselve pacifikálásával bízott meg. Jelentései emlékiratainál jóval pontosabb képet adnak.23 Moldvában nagy szerepet játszott, hogy a forradalmi erjedésnek véget vessen a vajdai hatalom. A havaselvi helyzetet viszont rosszul mérte fel. Miután a külügyminiszterhez intézett május 14-i jelentésében kifejtette, hogy Havaselvén nincs mitől tartani, egy hónap múlva győzött a forradalom. Mivel az orosz diplomácia fő feladatát abban látta, hogy a Portát rávegye a radikális rendteremtésre, Duhamel ennek megfelelően szorgoskodott. A török politikát csak másodkézből való forrásokból ismerjük, orosz és nyugati diplomáciai forrásokból. Ezek tükrében úgy látszik, ő sem akarta tűrni a havaselvi forradalmat, de nem annyira a társadalmi reformoktól félt, mint inkább a káosztól és a cári előretöréstől. Félt, hogy átterjed a nyugtalanság a Balkánra, és Oroszország ezt kihasználja. Hiszen nyílt titok volt, Konstantinápolyra vágyik, 22 D. Bolintineanu: Càlatorii. II. Bucure§ti, 1915. 19-24., Cálatori români pa§opti§ti, 84-86. 23 Arkhiv Vneshnej Politiki Rossii, Moskva, Konsultsvo ν Bukhareste, fond 219. d. 827. 1848.
