Századok – 1999
Tanulmányok - Urbán Aladár: Agitáció a magyar köztársaságért 1848/49-ben II/221
244 URBÁN ALADÁR érkezésének hírére arról írt, hogy a szabad Magyarország első kötelessége lesz „egész erejével" kiállni Lengyelország mellett. Március 9-én pedig a római köztársaság eseményeiről értesülve jósolta, hogy vagy győz a forradalom belső ereje jóvoltából, vagy ha külső erők lépnek fel ellene, az európai háborúhoz vezet. Belpolitikai vonatkozásban pedig a lap március 6-án a nemzetiségek irányában tett lépéseket javasolja, amelyekkel elő kell készíteni, hogy — győzelem esetén — az ország kormánya „foederativ respublikák" kormányaként jöjjön létre.8 8 Az Esti Lapok március 16-án Táncsics alkotmánytervezetét bírálta, aki ezzel a munkájával a március 15-i forradalom egyéves fordulóját kívánta köszönteni. A „Kedves Táncsics komám!" címzésű írás a megszólítottat „tiszteletre méltó, republicanus érzelmű, szabadelvű fiatal embernek" titulálja, majd meglehetősen gúnyoros hangnemben szedi a tervezetet ízekre.8 9 Március 20-án a Marczius a volt „ministeriális párt" tagjainak gáncsoskodását teszi szóvá, akik most — eltérően korábbi álláspontjuktól — a küzdelem célját a radikálisokhoz hasonlóan fogják fel. „Eleinte — úja a cím és aláírás nélküli cikk — a békés kiegyenlítésről beszéltek és nagy zajt ütöttek, s végül kisült, hogy ők is azt mondják, mint mi, tudni illik, hogy harczoljuk és igyekezzünk harczainkkal annyi eredményt elérni, mennyit lehet, de azért ha mindent nem nyerhetünk, ne legyünk olly oktalanok, hogy elérhetetlenekért compromittáljuk az elérhetőket."90 Az államforma kérdése — vagy legalábbis aζ el nem ismert trónváltozás következtében a Habsburg-házhoz való viszony tisztázása — a március 4-i kremsieri oktrojált alkotmány hírére került ismét az érdeklődés előterébe. Az alkotmány szövegét a Közlöny március 24-én publikálta, igen egyértelmű bevezetéssel: „Közelednek a végzet perczei - írta. Még pár nap, s kettéreped a kárpit, melly Magyarország, Ausztria, s talán egész Európa jövőjét takarja.... A királyság is csak emberi institutio, mellynél jobbat is, czélszerűbbet is alkotott már az ember szelleme." Ez után a sokat sejtető kitétel után hangzott el másnap, március 25-én Kossuth fontos országgyűlési beszéde. Erre táborba utazása előtt került sor azzal a céllal, hogy figyelmeztessen: ennek az országgyűlésnek „kifolyása" az ő megbízatása, s visszatérve nem szeretne más országgyűlést találni. (Ti. az időközben megjelent és igazolt képviselők által megváltoztatott hangulatú országgyűlést.) A beszéd során hangzott el Kossuth kitétele az oktrojált alkotmányra adandó válaszról: „S most már nincs más hátra, mint harcz, és a harcz végén a nemzetnek szava: önállás, függetlenség!"91 Másnap az Esti Lapok azonnal reagált Kossuth szavaira, kijelentve: „harczoljunk és győzzünk mostani kormányformánk alatt".9 2 A megszakításokkal megjelenő Debreczeni Lapok március 30-án foglalkozott a kérdéssel. Madarász József , A jelen országgyűlés" című írásában 88 A részletekre ld. Kosáry, Sajtótörténet II/l. 250-251. 89 Jókai id. mű III. 121-123. Táncsics debreceni szereplésére ld. Kosáry, Sajtótörténet Π/1. 240-243. 90 A MT másnapi, márc. 21-i számában jelentette be a Kossuth elnöki irodájából eltávolított Csernátoni, hogy körülményei megváltozásával a lap rendes munkatársa kíván lenni. Egyben az egyik megürült Komárom megyei képviselői helyre pályázva programadó levelet intézett leendő választóihoz, kijelentve, hogy célja a „democratiai respublica". Ld. Kosáry, Sajtótörténet Π/1. 252-253. 91 Kossuth beszéde: KLÖM XV 718-725. 92 A MT márc. 26-i, „Respublica, Confessio, Tájékozás" c., aláírás nélküli cikke a sokat emlegetett respublikát — amiért „legnemesb lelkű férfiak ezrei rohantak... európai zsarnokok vészt szóró ágyúinak" — dicséri, de az amerikai köztársaságot állítja példaképül. Párizsban volt már respublika — írja —, „de nem kedvelte a klímát".
