Századok – 1999
Tanulmányok - Fónagy Zoltán: Nemesi birtokviszonyok az úrbérrendezés korában. A nemesség a magyar társadalomtörténet-írásban VI/1141
NEMESI BIRTOKVISZONYOK AZ ÚRBÉRRENDEZÉS KORÁBAN 1163 Azoknak a városoknak a birtokai, ahol a török idők nem szakították meg a történeti folytonosságot, (pl. Kassa 16, Sopron 8, Körmöcbánya 7 faluból álló uradalma esetében), minden sajátosság nélkül betagozódtak a feudális rendbe, urbáriumaik semmiben nem különböztek a magáníoldesúrak jobbágyfalvaiétól. Legfeljebb azt jegyezhetjük meg eltérésként, hogy a városok úrbéresei valamivel kevesebb földdel rendelkeztek az országos átlagnál: 0,41 telek, illetve 14,7 hold jutott egy-egy jobbágynak (országosan 0,48 telek és 16,9 hold). Ezt a különbséget azonban nem a birtokostípus magyarázza, hanem inkább az a tény, hogy ezeknek a falvaknak a többsége a szűkebb határú Felső-Magyarországon feküdt. Ugyanakkor a zsellérek aránya alacsonyabb volt az országos átlagnál: egy zsellérre 2,9 jobbágy jutott az átlagos 2,2-del szemben. Ha az országos összesítésben nem is képviseltek nagy súlyt a városok, egyegy megyében tekintélyes földesúrnak számítottak. Abaújban Kassa az úrbéres birtokok 6,2%-ával a 2., Sopron megyében Sopron a 4. (4,3%), Zólyomban Besztercebánya szintén a 4. legnagyobb birtokos volt, Túróc megyében pedig egyenesen Körmöcbánya rendelkezett a legnagyobb úrbéres birtokkal, a megye birtokállományának 16.9%-ával. Egyházi birtokosok A jogi személyiséggel rendelkező birtokosok legnagyobb csoportját az egyházi birtokosok alkották. Az ő tulajdonukban találtak az összeírok 889 345 hold úrbéres földet, az adatbázisban szereplő terület több, mint egyhatodát (17,8%-át). Ε birtokokon élt az úrbéres népesség 17.3%-a, 79 095 jobbágy- és zsellércsalád. A jogi személyiségű birtokosok kategóriáján belül az egyház mintegy kétharmados arányt képviselt: az úrberes terület 64,7%-a és a népesség 68,1%-a tartozott hozzá. A 253 birtokos között 4 felekezet volt ugyan képviselve, de a 4 görög katolikus monostor, egy ortodox pópa és a 11 református egyházközség összesen csupán az egyházi birtokok 0,1%-ával rendelkezett. Egyházi birtok alatt tehát a továbbiakban, ezek mellőzésével csak a római katolikus egyház birtokait értjük. Ε birtokoskategórián belül elkülönítettük a világi papság és a szerzetesrendek birtokait. A világi papsághoz sorolt 153 birtokos kezén volt az egyházi földek 69%-a, 613 603 hold. Ezen a területen élt az egyházi úrbéres népesség 68,5%-a, 54 171 család. A 153 világi papi birtokos számszerű többségét a kisbirtokosok alkották: a 110 plébánia részesedése azonban az 1%-ot sem érte el az egyházi birtokon belül. A tekintélyes birtokállomány felett 43 nagybirtokos rendelkezett (püspökök, káptalanok és prépostságok, szemináriumok). A püspökségek és érsekségek együttesen az egyházi birtok 42%-át birtokolták. (VIII/A táblázat) Az egyes egyházmegyék vagyoni helyzete között jelentős eltérések voltak: a 10 régi, középkori alapítású közül a legnagyobb, az esztergomi közel tízszeresen múlta felül a legkisebbet, a csanádit az úrbéres föld tekintetében. (A volt hódoltsági területen újjászervezett csanádi püspökség 1719-ben nyerte el Makó városát.40 ) A különbségek mérséklése érdekében az államhatalom korlátozta a püspököket a birtokaik jövedelmével való szabad rendelkezésben. A személyes és a saját 40 Oltoványi Gáspár: A csanádi püspöki megye birtokviszonyainak története, Szeged, 1867.
