Századok – 1998

Kisebb cikkek - Németh G. Béla: Egyedi és csoportmagatartások a kommunista hatalomátvétel előtt. (A Válasz 1946–48 között) III/717

722 KISEBB CIKKEK szociáldemokratáknál ez még nem ilyen végleges; ők még fordulhatnak a közösségi, a szocialista társadalom felé. Harmadik, rövidebb cikkében (Szellemi válság, 1947. júl. 276-278. 1.) arról panaszkodik, hogy az ún. értelmiség nagy része nem hisz semmiben. „Ezek az emberek mindent tudnak és nem tudnak semmit sem, mert alapjában hitetlenek. Hit nélkül pedig a tudás mit sem ér, sőt, a nélkül a tudás nehéz teher [...]; liberálisokból nem lesznek népi demokraták, nihil-individualistákból nem lesznek fegyelmezett harcosok Г...] nem lesznek a néppel együtt vergődő, a közös fejtörésben együtt szenvedő és reménykedő vezetők; egyszóval a liberális szellemiség és az azzal nőtt értelmiség a maga korában hatalmas építőerő, nemzeti élet erjesztő és újra formáló ereje lehetett volna, de ma már csak tehertétel". (Uo. 277. 1.) Ha mindezt összevesszük: annak az „egyhitú", „egycélú" társadalomnak, „paraszt-munkás szocializmusnak" vágyképét látjuk itt, amelyet a Magyar Csillagban államszocializmusként remélt és propagált, s amelyet Szovjetunióbeli útirajzában, a kolhozokban oly üdvözült boldogsággal és gyönyörrel vélt látni, megtapasztalni. 5. Illyés bevezető cikkén kívül (Az idő kérdései) viszonylag kevés értekező jellegű prózát ad. Leghosszabb — s tán legérdekesebb is — a békeszerződés párizsi aláírásán való részvételének kesernyésen ironikus-szatirikus, erősen poentírozott leírása. Itt azonban gondolatot csak sugall inkább, mint ki is fejt. Legjobb, vagy leggunyorosabb két találata: a francia lapok megírják, Románia nagyon elégedett, mert visszakapta Transzjordániát. A másik: Bidault három perces unott, semmitmondó beszéde után úgy merül valami újságcikk vagy nyomtatvány olvasásába, mintha ott sem lenne. Nyitó cikkének, a már említetteken kívül azonban van szociológiai-társadalomalakítási mondanivalója. „Nagyon is hiszékenyek volnánk, ha azt hinnénk [...] a nincstelen népréteg földhözjuttatása puszta telekkönyvi bejegyzéssel befejeződött. [...] A föld helyett ezentúl a szövetkezet és a népműveltség lesz a visszavissza térő gondolat „a nacionalizmus igazán maradi légköréből kibontottan" a szocialista szövetkezet a forma, a cél, s ennek alapjai lehetnek „a parasztság ma is eleven hagyományai, s aljkultúrától való aránylagos érintetlensége". A parasztnak „most a munkásság a szövetségese és az értelmiség, s nem a polgár". (1947. júl. 3-4. 1.) A Jegyzetek rovatban viszont kesernyésen arról elmélkedik, a háború után bekövetkező demokrácia nekünk, magyaroknak is hozott békét, de nem egyben igazságot is; mégpedig akként, mint „a magyar imperializmus" büntetését. Am legyünk mi bátrak, „mintegy suba alatt teremtsünk gyorsan Európát", s higygyünk a demokráciában, higgyük Babits szavát: „dönt majd az erős Nap", „az igazság, a demokrácia napja". (1946. okt. 87-88. 1.) írói öröm című jegyzetében pedig -s ez éllel az ideológusoknak is szól - bár öniróniával enyhítve (avagy prózaíró voltára büszkén) azt vallja, hogy verset meg elméletet mennyivel könnyebb írni mint jó, igaz prózát. Legrészletesebben a 947-es esztendő újévi számában fejti ki nézeteit, immár az adott körülményekre is tekintő elképzeléseit Egy falusi összejövetel leírásával kezdi félig elbeszélő, félig elmélkedő modorban. Ennek az epizáló két és fél lapnak az a summája, hogy a falusi értelmiség s a falu valamilyen képzettséget követelő, szakmához értő emberei kezdetben meg-