Századok – 1998

Történeti irodalom - Der „Zweibund” 1879. Das deutsch-österreichisch-ungarische Bündnis und die europäische Diplomatie (Ism.: Németh István) II/509

512 TÖRTÉNETI IRODALOM — a német-brit ellentét éleződése óta várható behozatali háborúnál — a „Mitteleuropa-erőd" az ellenséges államok konkurenciájának megszűnése után létfontosságú tartalékai egy részét biztosíthatná. Ebben Ausztria-Magyarországnak a német gazdaság „őrzője" szerepét szánták. Ugyanakkor a délkelet-európai periférián gazdasági konkurenciájuk és Oroszország ellenes közös politikai érdekeik 1914-ig ellentmondást jeleztek gazdasági és szövetségi politikájuk között. A kettősszövetség politikai-katonai funkcióinak megváltozásáért azok a Mitteleuropa-koncepciók is feleltek, amelyeket már erősebben áthatott a geopolitikai felfogás és a kereskedelmi-gazdaságpolitikai tartalom. Az 1870-es évek végén a védővámpolitikára való áttéréssel a német közgazdászok a Mitteleuropa-koncepciót kiegészítették a „világbirodalom" elmélettel, amelynek alapgondolata a közép-európai államok gazdasági összefogásának szükségessége volt. Ezen elképzelés szerint a jövőben a világot gazdaságilag három világbirodalom — Nagy-Britannia, Amerika és Oroszország — uralja, ha Németországnak nem sikerül Mitteleuropát vámpolitikai vezetése alatt egyesíteni. A két Monarchia szoros gazdasági együttműködését főleg az 1904 elején alakult „Közép-európai Gazdasági Egyesületek" népszerűsítették. A meglévő piacok biztosításában és a közép-európai államok együttműködésében a „távol-külföld" felé irányuló kereskedelempolitikában egyfajta „kereskedelempolitikai szövetséget" láttak. A gazdasági egyesületek elképzelése szerint a kereskedelempolitikai megállapodások nemcsak Németországot és Ausztria-Magyarországot érintenék, hanem kiterjednének az egész közép-európai térségre. 1909-ben ugyan Belgiumban is megalakult az egyesület, de Franciaország, Svájc és Hollandia tervezett bevonása már meghiúsult, így nem került sor az exportorientált német ipar remélt „nagyközép-európai" vámegyüttműködésére. Az Ausztria-Magyarországgal kialakult „kisközép-európai" megoldás kevésbé volt vonzó, de a Balkánon, valamint a Közel- és Közép-Keleten egyre bővülő gazdasági kapcsolatokkal és beruházásokkal együtt mégis betagolódtak a közép-európai — a világhatalmi pozíció magját alkotó — német gazdasági hegemónia elképzelésébe. Ausztria-Magyarország számára a Közép-Európa gondolat a Németországgal terhesnek ítélt gazdasági konkurencia megszűnését, valamint Oroszországgal és a balkáni államokkal szembeni erőteljesebb gazdasági és politikai elhatárolódást ígért, amelyben elsősorban Magyarország volt érdekelt. A szövetség funkciója a „Közép-európai Gazdasági Egyesületek" 1910. októberi budapesti konferenciáján is kiderült, ahol az osztrák egyesület elnöke hangsúlyozta a két Monarchia politikai-katonai kapcsolatának magas értékét Európa két szembenálló táborában, s egyúttal a középeurópai államrendszer politikai eszméjének megvalósulását sürgette. Mindazonáltal 1914-ig a gazdasági és kereskedelempolitikai megfontolások csak részben befolyásolták a szövetség politikai eseményeit; azok továbbra is elsősorban a kül- és biztonságpolitikától függtek. A német birodalmi vezetés viszonya a Mitteleuropa-tervekhez csak a „közép-európaian" gondolkodó Bethmann-Hollweg kancellársága (1909-1917) idején változott meg. Németország és Ausztria-Magyarország gazdasági-strukturális eltérései azonban 1914-ig megakadályozták, hogy a két fél vámuniója vagy vámpreferenciája létrejöjjön. Németországnak a Monarchiával való szerves kapcsolatával Berlin olyan belpolitikai felelősséget vállalt volna a Monarchia belpolitikai fejleményeiben, amelyet nem kívánt viselni. Az első világháború kitöréséig a „nagyközép-európai" gazdasági blokk — Franciaország, Svájc, Benelux országok részvételével — békés eszközökkel való megteremtésének kilátástalansága megakadályozta a birodalmi vezetés világos elképzeléseinek kidolgozását. A háború kitörésével azonban a Mitteleuropa-tervezés gyökeres minőségi változáson ment keresztül. A német birodalmi kormány 1914 „szeptemberi programja" teljesen ebbe az irányba fordult, mivel a remélt „győztes béke" következtében javultak „nagyközép-Európa" kilátásai, az elképzelés „pozitív háborús célként" belpolitikailag integrálóan hatott, s ráadásul kapcsolódott a nacionalista és nagynémet gondolatokhoz. A Mitteleuropa-eszme növekvő népszerűsége már 1914 előtt is kevésbé gazdasági megfontolásokon alakult, mivel a gazdaság reális feltételei gyakorta eltávolodtak a koncepciótól. Ettől függetlenül Mitteleuropa a vezető politikusok és parlamenti képviselők gondolkodására rendkívüli befolyást gyakorolt, amelyben a gazdaság és politika személyi összefonódása is határozottam megmutatkozott. A kormány és az egyesületek képviselői Ausztria-Magyarországon is szoros kapcsolatban álltak. A magyar egyesületet Wekerle Sándor vezette, aki 1908-ban Magyarország miniszterelnökeként részt vett a Bosznia-Hercegovina annexiójáról szóló döntésben. A magyar egyesület védnöke Ferenc Ferdinánd főherceg volt; az osztrák és magyar egyesület elnöki pozícióit — Német-