Századok – 1998

Tanulmányok - Hermann Róbert: A Drávától Schwechatig. Az 1848 őszi hadiesemények a Dunántúlon és a Felvidéken. 1848 szeptember – november. Jellacic horvátországi csapatainak támadásától Simunich kiszorításáig II/327

Hermann Róbert A DRÁVÁTÓL SCHWECHATIG Az 1848 őszi hadiesemények a Dunántúlon és a Felvidéken: 1848. szeptember - november Jellacic horvátországi csapatainak támadásától Simunich kiszorításáig1 A magyar-horvát viszony Magyarországot 1090, a horvát Tirpimir-dinasztia kihalása óta társországi kapcsolat fűzte Horvátországhoz. Az országot 1091-ben I. (Szent) László csatolta Magyarországhoz, s ezt követően a magyar királyok a horvát királyi címet is használták. A magyar királyok nem avatkoztak bele a horvátországi birtokviszonyokba, ilyen módon a magyar és a horvát nemesség házassági kapcsolatok révén szorosan összekapcsolódott egymással. Az itteni nemesi családokat egyszerre jellemezte a horvát és a magyar identitás: a 17. század legnagyobb magyar költője, Zrínyi Miklós verseit testvére, Zrínyi Péter fordította horvátra. A két nép egymásrautaltsága különösen a törökellenes harcokban vált világossá, s e harc résztvevői, a Zrínyiek, Frangepánok, Bakicsok egyszerre hősei a magyar és a horvát Pantheonnak. Az uralkodót ezen a területen a horvát (később horvát-szlavón) bán helyettesítette a horvát és szlavóniai várispánságok, majd a nemesi vármegyék felett. A bán az ország nagyobb zászlósúr ai közé tartozott. Saját bíráskodási joggal rendelkezett, az általa tartott törvénykezési gyűlésből fejlődött ki a horvát rendi gyűlés (szábor) intézménye. A törökellenes harcok után a horvát és szlavón területek nagy részén megszervezték a katonai Határőrvidéket, amelyen katonai igazgatást vezettek be. A bán azonban nemcsak a horvát vármegyék felett gyakorolt politikai fennhatóságot, hanem zágrábi főhadparancsnokként egyben a báni, a varasdi és a károlyvárosi határőrvidék (likai, otocsáci, ogulini, szluini, 1. és 2. báni, varasd-kőrösi és varasd-szentgyörgyi ezredek) feletti parancsnokság is őt illette. A magyar-horvát viszonyt már 1848 előtt is komoly feszültségek terhelték meg. Ezek részben politikai, részben vallási, részben nemzeti természetűek voltak. A horvát közvélemény egy részét az illírizmus eszméi hatották át, amely szerint a délszláv népek egyetlen, illír nemzetet alkotnak, amelynek tagjai az ókori illírek leszármazottjai. Az illírizmus eszméjét népszerűsítő Ludevit Gaj szerint az Adriai- és a Fekete-tenger 1 A tanulmány a Bona Gábor által szerkesztett, a Zrínyi Katonai Kiadónál sajtó alatt lévő, a szabadságharc katonai történetét összefoglaló munka vonatkozó fejezetének kibővített, átdolgozott és jegyzetekkel ellátott változata. A tanulmány bécsi anyaggyűjtését a Magyar Ösztöndíj Bizottságtól kapott, 1996 februárjában és május-júniusában a bécsi Collegium Hungaricumban letöltött ösztöndíjam alatt végeztem. Ezúton mondok köszönetet a Hadtörténelmi Levéltár Állandó Bécsi Kirendeltsége munkatársainak, dr. Czigány Istvánnak és dr. Szakály Sándornak, illetve a Collegium Hungaricum tudományos igazgatóhelyettesének, dr. Ujváry Gábornak munkámban nyújtott segítségükért!