Századok – 1998
Tanulmányok - Molnár András: A Muraköz 1848-ban II/293
A MURAKÖZ 1848-BAN 323 ingerültségét csak növelték a bevonulást követő letartóztatások, zsarolások és rekvirálások. Varasdról visszatértek a még szeptemberben iderendelt horvát tisztviselők, és a megszáHó katonaság számára rekvirált élelmiszereken felül számos muraközi településtől követeltek — halálbüntetés terhe mellett — lovakat és szarvasmarhákat.11 4 Miután az ellenség a rabolt jószágokat Horvátországba hajtotta, maga is kiürítette a Muraközt, mely a rendelkezésre álló katonai erőkkel — úgy látszik — egyik fél számára sem volt tartósan védhető. Perczel november 22-i beütése ezért nem ütközött jelentős horvát ellenállásba. A magyar tábornok ekkor azt tapasztalta, hogy a lakosság az utóbbi napokban elszenvedett zsarolásokat, valamint az ellenség gyávaságát látva még inkább ragaszkodik a magyarokhoz. December 12-ig a szembenálló katonai erők nem merészkedtek a Muraközbe, ekkor azonban Perczel egyik dandára ismét átlépte a Murát, és Csáktornya irányában nyomult előre, számítva a muraközi nemzetőrség támogatására. A „derék nép kimondhatatlan örömmel fogadta" a magyar honvédeket. Közben az ellenség is felderítő hadmozdulatokba kezdett, de összeütközésre nem került sor, mert előbb ők, december 18-án pedig a magyarok is kivonultak a Muraközből.11 5 A magyar visszavonulás a császáriak által december közepén indított általános támadás következménye volt, és amikor Perczel csapatai december 20. után végleg elhagyták Zala megyét, Muraköz sorsa is megpecsételődött. Elkeseredetten írta Gasparich december 30-án: „Most jövök Muraközből, s szomorún kell jelentenem, miszerint az illír csorda ismét Muraközbe nyomult; szépen kezdenek ugyan bánni a néppel ezen bérszolgák, de ez ámítás, mert kimondák Csáktornyán, Muraközből is el akarják vinni a férfi erőt 19-40. évig. Borzasztó hanyagság tőlünk, Muraköz kezünkben volt, Muraköz készítette, Muraköz fájlalta, hogy nem akartuk, mi nem hoztuk a szentséges haza védelmére az erőt, kiviszi most az ellenség, gazságának támogatására! A jó nép hatvanezrei sírni fognak, de nem segíthetnek, mert a varasdi közlekedés nyitva, s ott tátongnak a ronda kamarilla dictátorai, az ágyúk miktől annyira fél a nép!"116 December utolsó hetében, az előrenyomuló cs. kir. katonaság védelme alatt visszatértek a Muraközbe a horvát tisztviselők, és a megszállt területet Varasd megyéhez csatolták. Ajárás magyar tisztviselőit megfosztották hivataluktól, alakosságnak pedig megtiltották, hogy a félreállított magyar tisztviselőknek engedelmeskedjenek. 1849 januárjától a horvátok teljesen elzárták Muraközt Zala megyétől, még híreket is alig lehetett felőle hallani. Zala megye vezetői ugyan kérték a február 3-án Zalaegerszegre érkező császári biztost, Fiath Ferencet, hogy járjon közbe Muraköz viszszaszerzése érdekében — átadván neki a Muraköz Magyarországhoz való tartozását bizonyító, közelebbről ismeretlen okiratokat —, Fiath azonban, egy halvány ígéreten kívül semmit sem tehetett az ügy érdekében.11 7 114 ZML Séllyey cs. lt. Gábelics Imre levele Séllyey Lászlóhoz, Krisovec, 1848. nov. 23.; Kossuth Hírlapja 1848. dec. 3. (134. sz.) 535. (Gasparich Kilit tudósítása, Perlak, 1848. nov. 26.) 115 ZML Séllyey cs. lt. Gáspár András ezredes levele Séllyey Lászlóhoz, 1848. dec. 14.; Kossuth Hírlapja 1848. dec. 19. (147. sz.) (Gasparich Kilit tudósítása, Lendva, dec. 13.); Hermann Róbert: Perczel Mór 48-50., 94. 116 ZML ÁB ir. 1849. január, szám nélkül.; Hermann Róbert: Perczel Mór 60. 117 ZML Az 1849. február 3-i királyi biztosi intézkedések jkv.-e, 8.; ZML Csillagh Lajos hiv. ir. Séllyey László levele Csillaghhoz, Söjtör, 1849. jan. 20.; Veszprém Megyei Levéltár. Veszprém és Zala megyék cs. kir. biztosának levelezési jkv.-e. 70 1/3., 79., 113 1/2.
