Századok – 1997
Tanulmányok - Hámori Péter: Kísérlet egy „Propagandaminisztérium” létrehozására. A Miniszterelnökség V. Társadalompolitikai Osztályának története 1938–1941 II/353
KÍSÉRLET PROPAGANDAMINISZTÉRIUM LÉTREHOZÁSÁRA. 369 ték20 4 volt az Imrédy- és Teleki-kormányok történetében; jelentőséget nem anynyira tevékenysége, hanem sokkal inkább az abban megnyilvánuló elvek és politikai gondolatok, továbbá a KALOT és a Hivatásszervezet, illetve a „Szellemi honvédelem" mozgalmának20 5 segítése kölcsönöz neki. JEGYZETEK 1 A tanulmány megírásakor mindenekelőtt a Magyar Királyi Miniszterelnökség V, Társadalompolitikai Osztályának az Országos Levéltárban fennmaradt, töredékes, sok esetben erősen megrongálódott és nem teljesen rendezett iratanyagára támaszkodtam. 2 Leszámítva az 1919-21 közötti konszolidációs időszak nagyszabású, központilag szervezett „plakátháborúját", amelynek eredményessége (befolyása a közgondolkozásra) azonban csekély volt, a magyar politikai propaganda főiránya nem a belföld felé irányult (Pritz Pál: Magyarságkép és külpolitika a húszas évek első felében. Századok, 1994/6; 1078-1116.) 3 A nemzetnevelés két, gondolkodásban egymástól távol álló embernél, Teleki Pálnál (Merjünk magyarok lenni! Bp., 1943. 7-29.) és Márai Sándornál (Röpirat a nemzetnevelés ügyében. Bp., 1942.) szinte azonos formában jelent meg. A szociálpolitikának a háborúra való felkészülés szolgálatába állítására jó példa Kozma Miklósnak, az MTI és a Magyar Rádió igazgatójának megfogalmazása: „A mai helyzet az, hogy mindenkit soha nem lehet földhöz juttatni, de bizonyos, hogy a jövő háborújában ez... ellenünk a legerősebb propagandafegyver lesz.... Mindarra berendezkedni, amit az ellenséges propaganda ellenünk felhozhat, nem lehet, de ki kell küszöbölni mindent, ami szociális szempontból kirívó igazságtalanság. Az elmondottakból következik, hogy szociális kérdésben... el kell menni a lehetőségek végső határáig, azontúl pedig értelmi neveléssel, de ha szükséges, vaskézzel is fegyelmezni kell!" (Vitéz Kozma Miklós: Gondolatok a háborúról.; Budapest, 1938. 25-26.) 4 Kovrig Béla: Magyar társadalompolitika 1920-1944; New York, 1954; 162-178.; továbbiakban Kovrig: Magyar társadalompolitika i. m. A jelenség különben egyáltalán nem csak Magyarországon volt tapasztalható: jó példa erre Ortega Y Gasset Tömegek lázadása c. könyvének hallatlan népszerűsége Nyugat-Európában, mindenekelőtt Franciaországban. (La Croix 1940. 3. száma; Aradi Zsolt: A keresztény munkásmozgalom csődje. Korunk Szava, 1932/4; 5-6. Varga László: Új társadalmi rend felé. Budapest, 1940. 9-16.; stb. ) 5 „Ezek szerint a szociálpolitika amaz eljárásoknak és törekvéseknek összessége, amelyek lényegükben bizonyos szempontok szerint közvetlenül a társadalom belső egységének tartós megtartására és fejlődésére irányulnak." (Kovrig Béla: Szociálpolitika Bp, 1936; 7.) Másutt: „Szociálpolitikát művel tehát a nemzetiség dalkincsének, népművészetének minden hivatott munkása, az ország zászlajának, a nemzet fohászának, a nép szimbólumainak ihletett szerzője, a hadsereg közszellemnevelő tevékenységének irányítója és az a népiskola, amely intézményesen telíti egy társadalom ösztönéletét a közösség hagyományaival,... a közösségbe tartozás felemelő tudatával." (Uo., 20.) 6 Kónya Sándor: Gömbös kísérlete a totális fasiszta diktatúra megteremtésére. Akadémiai, Bp., 1968. 92-94 és 177-183. 7 John Lukacs: Az európai világháború 1939-1941. Európa Kvk., Bp. 1995. 485. Továbbiakban: John Lukacs i. m. 8 Illyés Puszták népében több helyen tesz utalást erre; empirikus meglátásait helytörténeti adatok is alátámasztják: a Tiszántúl egynémely falvában egyetlen újságelőfizető sincs (Zalán Ottó: A közművelődés múltja Szabolcs-Szatmár megyében, h. п., 1982.), de az inkább mezővárosi jellegű Bicske község 7234 lakosa is (ami 1000 körüli családot jelent) mindössze 147 napilapot járat (Bakos József: Bicske város története. Bicske, 1995.; sajnos a tanulmányból nem derül ki, hogy hány több lapot járató ember volt Bicskén). Nemigen szolgálnak objektívebb adattal a statisztikai fölmérések: 1930-ban Magyarországon a 6 év feletti lakosságból (összesen 7 721 825 fő) 735 076 többé-kevésbé analfabéta volt (nem tudott írni vagy olvasni), ugyanakkor 1 257 815 fő nem végezte el a 4 elemi osztályt. (Az 1930-as népszámlálás utáni adat nem áll rendelkezésre.) 1938-ban a Posta ugyanakkor 376-féle politikai lapot forgalmazott, 69 780 000 éves példányszámmal. (Magyar Statisztikai Évkönyv 1938. 4. és 117.) Ez egy főre elvileg 0.04 napilapot jelentene, ám a számítás sem az utcán eladott lapszámot, sem a szociális megoszlást, sem az életkort nem veszi figyelembe. Ez esetben azonban a kormányzat sem konkrét adatokkal dolgozott; vö. Horváth Barna: A közvélemény ellenőrzése. Acta Univ. Szegediensis TomusXTV Fasc. 2. Szeged 1939. 57-58. (Továbbiakban Horváth Barna i. m.) 9 Németországban nyílt, központosított volt a propaganda. Göbbels 1933-ban szervezett minisztériuma (Reichsministerium für Volksaufklärung) nemigen engedett teret más szervezeteknek. (Ügyosztályai: 1. Törvényhozás, jog, pénzügy; 2. Propaganda és közfelvilágosítás, politikai főiskolák és tanintézetek, protokoll, tüntetések, nagygyűlések, nemzeti- és faji ügyek, Versailles elleni propaganda, ifjúsági szervezetek ügyei, üzlet- és társadalompolitika, sport, katonai és hatósági ügyek. 3. rádió, 4. sajtó, 5. mozi, 6. zene- és színházi ügyek, 7. defenzív osztály. Ezt egészítette ki az 1933.
