Századok – 1997

Történeti irodalom - A Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek bajai iskoláiban vezetett krónika 1936–1948.(Ism.: F. Dárdai Ágnes) V/1216

TÖRTÉNETI IRODALOM 1219 Végezetül előadások hangzottak el a vallás, a hitélet köréből: a pápai enciklikákről, a vallásos nevelésről, a szentmiséről. Nemcsak a felnőttek, hanem a zárdaiskolások számára is igen mozgalmas, színes tanórán kívüli programot kínált az iskola. A krónikában teljes képet kapunk arról, hová tettek tanulmányi kirándulásokat, milyen színházi darabokat, filmvetítéseket tekintettek meg, mikor, milyen ünnepélyeket tartottak az iskolában. A diákok sokat és sokfelé kirándultak. Elsősorban az iskola hagyományos zarándokhelyére, Máriakönnyére. Ide általában gyalog mentek, kivételt egy 1946 májusi zarándokút jelentett, amikor a diákok egy része biciklivel tette meg az utat. A kirándulások, amennyiben nem vallási, zarándok-céllal szerveződtek, kivétel nélkül tanulmányi kirándulások voltak. Gyakrabban a szűkebb régióba, Baja közvetlen környékére, Kalocsára, Bácsbokodra, Csávolyba, és „Pörbölybe, a Mayerék tanyájára". Nagy élményt jelenthetett 1941 májusában a Magyarországhoz újból visszakerült Szabadkára tett kirándulás. „A bajai középiskolák közösen voltak. 1350 személy." A visszacsatolás felett érzett öröm, még a szenvtelen stílusú krónikán is átsüt, aminek bizonyára az a tény a magyarázata, hogy a Miasszonyukról Nevezett Szegény Kalocsai Iskolanővérek rendházainak több mint a fele a Trianon után elcsatolt bácskai területeken volt. A szomszédos településeken kívül eljutottak a zárdisták Baranyába (Pécs, Harkány, Siklós, Gyűd, Mohács), valamint a fővárosba is. Budapesten a Bábszínházban, a Rádióban, a Testnevelési Főiskolán, a Vigadóban, a Zeneakadémián és Zeneművészeti Főiskolán, és a városmajori templomban jártak. Az utolsó kirándulást a krónika szerint 1943 októberében tették. Legközelebb majd csak a háború befejeződése után 1946 májusában merészkednek Baján kívülre. Nemcsak a kirándulások, hanem az iskolai ünnepségek, és persze a szünetek tették változatossá a zárda életét. A katolikus egyházi ünnepeken kívül, amikor is iskolai szünet, vagy rövidített órák voltak, egyéb más ünnepségek is tanítás nélküli munkanapot jelentettek a diákság számára. Megünnepelte az iskola a „Tiszt. Főnöknőnek" (rendfőnöknőjének), „Kegyelmes Érsek Urunknak" (a kalocsai érseknek), sőt még a tankerületi igazgatónak is a névnapját. Tanítási szünetet rendelt el Serédi Jusztinián hercegprímás a katolikus iskolákban Horthy Miklós kormányzóságának 20. évfordulóján 1940. március 1-én. Az állami ünnepek közül a krónika szerint rendre megünnepelték március 15-ét, október 6-át, az aradi vértanuk napját, a hősök ünnepét, amelyet az I. világháborúbem elesettek emlékére tartottak. Kirándultak a madarak és fák napján is. 1938. június 13-án, a Szent István-évben, a Szent Jobb országos útja során Bajára is elérkezett. Az iskola tanulói és az apácák a vasútállomás kijáratánál álltak díszsorfalat. A tanulók, akik rendszeresen részt vettek a májusi ájtatosságokon, 1945. május elsején először vonultak fel a többi iskola tanulóival együtt a munka ünnepe alkalmából, egyben megkoszorűzva az elesett szovjet katonák sírját. 1947. január 24-én egy űj korszakot jelző rövid feljegyzés szerepel minden kommentár nélkül: „Lenin-emlékünnep." 1947. november 7-én pedig az orosz októberi forradalom 30 éves évfordulójának alkalmából az ifjúság megtekintette „A négy periszkóp", című filmet. Ugyanebben az évben, 1947. június 8-án tudósít a krónika az addig szokásban nem volt pedagógusnapi köszöntésről, egy évvel később pedig 1948. április 4-én „a felszabadulás emlékére rendezett díszgyűlésen a helyettes igazgató minden egyes osztály 2-2 növendékével képviselte az intézetet". A zárda sokat tett tanulóinak szórakoztatásáért is. Sok filmet, színházi előadást néztek meg a növendékek: a tárgyalt időszak alatt 77 filmet, évente átlagosan 4-et, és 44 színházi előadást. Minden évben (még a legnehezebb háborús időkben is) december elején megérkezett a Mikulás. „Mikulás bácsi végigjárta az ifjúságot. Mindenkié a tornateremben volt. Először az elemistáknál volt d. e. 10-kor, utána az állami polgárinál, azután a mi polgáristáinknál és végül a képzősöknél. Mindenütt megfelelő intelmek után minden gyerek egy szép mézeskalács csizmát kapott, összesen 650-et sütöttünk," - szól a bejegyzés 1944. december 5-én. És először a zárda eddigi történetében másnap, 6-án „nem volt szünet." Horthy Miklós ugyanis, akinek nevenapjára való tekintettel minden évben iskolai szünetet rendeltek el, ekkor már nem volt az ország kormányzója. A zárdában rendeztek még karácsonyi ünnepet, farsangi teákat, táncmulatságokat a fiúiskolák utolsó évfolyamaival együtt, anyáknapi ünnepséget, hangversenyeket, tornaversenyeket, fagylaltdélutánt és tombolát. A zárdaiskola apácái nemcsak tanulóik lelki, szellemi, értelmi, de testi fejlődésével, egészségével is sokat törődtek. A krónikát olvasva képet kaphatunk a zárdai, de a korabeli iskolai, városi higiéniás viszonyokról, a főbb betegségekről is. A Krónika 1936 és 1948 között összesen négy zárdaiskolai tanuló haláláról, illetve temetéséről ír. A tisztiorvos rendszeresen szűrte a tanulókat, járványok esetén (főleg „scarlatina") bezárta az osztályokat. Fogvizsgálat, „...szemvizsgálat az egész