Századok – 1997
Történeti irodalom - Árpád előtt és után. (Tanulmányok a magyarság és hazája korai történetéről) (Ism.: Thoroczkay Gábor) V/1192 - Technologietransfer und Wissenschaftsaustausch zwischen Ungarn un Deutschland. Aspekte der historischen Beziehungen in Naturwissenschaft und Technik.(Ism.: Tringli István) V/1215
TÖRTÉNETI IRODALOM 1215 E kisebb-nagyobb kritikai észrevételek vajmi keveset vonnak le a munka értékéből. Varga Lajos könyvéről összegzésként ismételten megállapíthatjuk, hogy történetírásunk új, értékes eredménye, régi hiányt pótló nyeresége. Mucsi Ferenc TECHNOLOGIETRANSFER UND WISSENSCHAFTSAUSTAUSCH ZWISCHEN UNGARN UND DEUTSCHLAND Aspekte der historischen Beziehungen in Naturwissenschaft und Technik. Hg. von Holger Fischer und Ferenc Szabadváry München, 1995. 357 о. Südosteuropäische Arbeiten 94. MŰSZAKI ÁTVÉTEL ÉS TUDOMÁNYOS KAPCSOLATOK MAGYARORSZÁG ÉS NÉMETORSZÁG KÖZÖTT A kötet története 1987-re nyúlik vissza, a Magyar Népköztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság ekkor kötötte meg a tudományos kutatásban és műszaki fejlesztésben való együttműködésről szóló egyezményt. Néhány évvel később merült fel az a gondolat, hogy a németmagyar tudományos és műszaki kapcsolatok történetét, ha nem is monografikusán, de minél több tudományágra kiterjedően fel kellene dolgozni. Egymást régóta jól ismerő kutatók vettek részt a vállalkozásban, időbeli megkötés csupán egy volt: 1945-öt egyöntetűen korszakhatárnak tekintették. Magyarország és Németország tudományos-műszaki összeköttetései nem írhatók le két ország szokásos kapcsolataként. Magyarország a 20. századig a műszaki újítások túlnyomó részét német közvetítéssel ismerte meg, a magyar tudományosság a német tudománytól tanulta meg a kutatási módszereket és a kutatás szervezetét. Nem két fél egyenrangú kapcsolatáról van tehát szó, néha ugyan magyarok is részt vettek német kutatásokban, egy-egy találmány talán éppen Magyarországról került német nyelvterületre, de a „technológiai transzfer" a gyakorlatban csak egy irányba mozgott: vagy egy német műszaki újítás, vagy egy harmadik régió találmányának német közvetítéssel történő átvételét jelentette. A közvetítés nyelve a német volt, helyszínei német iparosok műhelyei, német egyetemek és gyárak, formája a német szakirodalom. E különleges viszony leírásához nem véletlenül hívta több szerző is a periféria és a centrum fogalmát segítségül. A kötetet a magyar és német társszerző, Szabadváry Ferenc és Holger Fischer áttekintése nyitja meg a német-magyar kapcsolatok történetéről. Az ezt követő tanulmányok kronologikus rendben követik egymást. Wolfgang von Stromer a csurgatókohókról értekezett. A csurgatás alapjául szolgáló eljárásra a 14. század közepétől vannak adataink. Pénzváltók nyertek ezüstöt a réz- és ezüsttartalmú érmek olvasztásával oly módon, hogy ólmot adtak hozzá. Nagyüzemi méretekben ezüsttartalmú rézérc kohósítására csak később alkalmazták, elsőként valószínűleg Stralsundban és Lübeckben,bányahelyen először valamikor 1400 előtt a Felvidéken. Meghonosítója Nürnbergi Márk kamaraispán volt, a szükséges ólmot Lengyelországból szerezték be. 1419 előtt állították fel az első csurgatókohót Nürnbergben, a hatvanas években aztán az egész iparágat átköltöztették a fában gazdag Thüringiába. Heckenast Gusztáv a 14-18. századi magyarországi vaskohászat német kapcsolatait elemezte, a hámor, az öntés és a magaskohó példáján. Az ipari forradalom előtti műszaki eljárások elterjesztésében a szóbeli hagyománynak és a személyes kapcsolatoknak jutott meghatározó szerep. Ez Magyarországon német kohászok Magyarországra költöztetését jelentette. Ök honosították meg az 1300-as évek első felében azt a 12-13. sz. folyamán Dél-Európában kifejlesztett eljárást, melynek során vízierő hajtotta a kalapácsot és a fújtatót is. Az első magyarországi massât az 1550-es évek elején német kohászok állították üzembe, az első magaskohót Libetbányán 1692-ben építették, vezetője egy Sziléziában tanult kohász volt. Arina Völker a 16-18. századi műszaki és természettudományi kapcsolatokat vizsgálta. A német tudományos irodalom kezdetein a magyarországi beszámolókat jórészt orvosok írták, akik itteni „kuriózumokról", hévizekről, betegségekről számoltak be. A 17. században Magyarországon és Erdélyben ténykedő protestáns német oktatók már részben itt írták munkáikat. A 18. században a kapcsolatok legfontosabb formája az egyetemjárás lett. Wolfram Kaiser ezt elemezte az 1694-ben megnyitott és a magyarok által különösen kedvelt hallei egyetem orvosi karán diplomát szerzett magyarországi születésű hallgatók példáján. Halle addig volt kiemelkedő célpontja a peregrinusoknak, amíg az ott szerzett tudásért érdemes volt pénzt С
