Századok – 1996
Közlemények - Makkai Béla: A magyar kormányzat „Bosniai actio”-ja (1909–1919) II/341
A MAGYAR KORMÁNYZAT „BOSNLAI ACTIO"-JA (1909-1919) 351 ges szerepét. Jellemző, hogy ügyesen kiaknázta az élesen magyarellenes, viszont a Monarchia felszámolásában nem feltétlenül érdekelt nagyhorvát csoportosulások törekvéseiben rejlő lehetőségeket - anélkül, hogy színvallásra kényszerült volna. Nem volt ez másképpen az annektált tartományokban sem, hiszen az 1912. év elején kibontakozó szélsőséges magyarellenes hírlapi hajsza idején a szerb sajtó beszédesen háttérben maradt, illetve gesztusokat tett a magyarok védelmében. A Julián-Egyesületet a magyarellenes támadások nem érték váratlanul, miután a tartományi politikai életben igen befolyásos és jól tájékozott Fischer József és Feichtinger Elek (mindketten a magyar egyesület vezető személyiségei is) ismét felmelegítették a korábban elvetett boszniai magyar sajtóorgánum megteremtésének tervét, éppen abból a megfontolásból, hogy az erősödő magyarellenes hangulatkeltést semlegesíthessék.8 7 Dotálandó szerkesztőként az amúgy is jó sajtókapcsolatokkal rendelkező, nagycsaládos Balassa György, gimnáziumi magyartanár neve merült fel; Thallóczy azonban, (akinek véleményét az egyesület kikérte e kényesnek számító kérdésben) aggályainak adott hangot, mondván, hogy egy politikai szempontból megosztott tanári karban Balassa szerepére hamarosan fény derülne, ami igen kellemetlen következményekkel járhat.8 8 A miniszterelnökség is óvatosságra intett: „... a Julián-Egyesületnek is óvatosnak kell lennie, mert — noha eddig csendes és zajtalan működését siker kísérte — mégis, az esetben, ha kiderülne, hogy politikai céljai is vannak, működése megnehezíttetnék, vagy esetleg az ellene irányuló támadások következtében lehetetlenné válnék."8 9 [Kiemelés a szerzőtől.] Az akciónak a pénzügyi alapok bővülésében is megmutatkozó megizmosodása9 0 tehát együtt járt a korábbi korlátozott célkitűzéseket meghaladó tervek megfogalmazásával, amelyek — a fenti idézet tanúsága szerint — a kultúra mellett már egyértelműen érintették a politikai szférát is. A Bosznia-Hercegovinában uralkodó bonyodalmas politikai viszonyokat az akció irányítói elsőkézből ismerve törekvéseikben igyekeztek a legnagyobb elővigyázatosságot tanúsítani; ennek fényében nehéz magyarázatot találni arra a magyarellenes tömegmegmozdulásra, amely Szarajevó központjában 1912. február 19-én zajlott le, s különös módon Balassa György is egyik főszereplőjévé vált. A demonstrációra a Hrvatski Dnevnik kétoldalas vezércikke9 1 szerint Cuvaj bán keménykezű horvátországi kormányzása, vagyis a magyarok nehezményezett horvát politikája szolgáltatott okot. A rendőrség passzivitása mellett magyarzászló égetésig fajuló „munkás felvonulás" feloszlatására katonaságot kellett kivezényelni. A rendcsinálás közepette — melyben zászlóégető diákja elfogásával Balassa is tevékenyen részt vett — egy pisztolygolyótól megsebesült egy diák is, (sokáig halálhírét költötték)9 2 . Az újság a tartománygyűlésben elhangzott interpellációkat idézve a hatósági beavatkozás „tatárjellegű" brutalitására, a magyar katonák és a „telivér magyar" Balassa viselt dolgaira helyezte a hangsúlyt, (s nyíltan uszított utóbbi megbüntetésére). Az ügy hetekig elhúzódó diákmozgalommá dagadt, amelyet a tartományi sajtó megkülönböztetett figyelemmel kísért, az események eltérő interpretációja azonban arra utal, hogy ki-ki pártállása szerint igyekezett az esetből politikai tőkét kovácsolni.
