Századok – 1996
Közlemények - Makkai Béla: A magyar kormányzat „Bosniai actio”-ja (1909–1919) II/341
350 МАК KAI BÉLA költségei csak kerettúllépéssel voltak fedezhetők.7 8 Ehhez a miniszterelnökség hozzájárult, sőt egy óvoda felállítását is tervbe vették.7 9 A Széchenyi-vezette elnökség 1912. évi költségvetési indítványában hivatkozva az okkupáció óta elkövetett magyar „mulasztások"-ra, sürgette az akció gyors ütemű bővítését, nevezetesen a 64.133 koronára felemelni tervezett évi támogatás terhére további 4 iskola megszervezését, (s felvillantotta egy rivális osztrák intézmény elsorvadásának lehetőségét is).8 0 Szarajevó esetében a tanítói állomány bővítését a túlzsúfoltság indokolta, hiszen 1911 őszén a belvárosi iskolában 192, az óvodában 60 gyermek, a külvárosi iskolában pedig 80 tanuló, illetve 50 óvodás oktatását ill., felügyeletét kellett ellássa az alkalmazott 6 tanító és 2 óvónő.81 A szükségessé váló bővítés esetén azonban óhatatlanul szóba került az iskolával egy fedél alatt működő Magyar Egyesület kiköltözése is.8 2 Összességében a gondok mellett mégis a magyar iskola sikerén volt a hangsúly, amely a 11 mohamedán vallású tanuló beiratkozásában is megmutatkozni látszott.8 3 Az egyesület vezetése 1911 végén a zökkenőmentesen engedélyt nyert iskola és óvodák példáján arra a következtetésre jutott, hogy Stadler érsek körének magyarellenes törekvései ellenére - „megtört a jég".84 A konklúzió azonban túlontúl derűlátónak bizonyult, minthogy alig 3 hónap múltán olyan heves magyarellenes sajtókampány vette kezdetét a bosnyák fővárosban, amely a legkevésbé sem kímélte a magyar iskolákat. Baljós előjelként értékelhető (utólag) a Szabadalmazott Bosnyák-Hercegovinái Agrár- és Kereskedelmi Bank igazgatójától érkezett levél, amelyben Stux Géza arra hívta fel az egyesület figyelmét, hogy a Sarajevoer Tagblatt „bécsi bankkörök támogatásával" „... rendszeresen azon dolgozik, hogy a magyar nevet az annektált tartományokban bemocskolja".85 A figyelmeztetést a Julián-Egyesület továbbította a miniszterelnökségnek, egyszersmind megerősítve az alapszabályzatában foglaltakat: hogy a szervezet „... távolról sem kíván politikába elegyedni ,..".8 6 A nemzetközi politika színterén bekövetkezett, s a Monarchia számára kedvezőtlen változások hatása alól azonban az egyesület sem vonhatta ki magát. A Karagyorgyevicsek ismételt trónra kerülése óta igen feszült volt a viszony Szerbiával, amely tovább romlott a vámháború, a szandzsáki vasúttervek, de leginkább a természetes zsákmánynak tekintett Bosznia-Hercegovina bekebelezése következtében; a nagy szláv testvér, Oroszország — háta mögött a kialakuló antant szövetséggel — ugyancsak a Monarchia lebírására koncentrálta erőit, s ez egybevágott a központi hatalmak ingatag szövetségese, Olaszország érdekeivel is, amely balkáni befolyásáról történelmi okokból sem kívánt lemondani. A délszláv kérdés megoldatlansága destabilizáló hatású volt a Monarchia számára mind bel-, mind külpolitikai szempontból. Mindkettőre példát keresve a zágrábi felségárulási pert, s a világháború előszeleként is felfogható véres Balkán-háborúkat említhetnénk, miközben a nagyszerb propagandagépezet teleharsogta a Nyugatot, és Ausztria-Magyarország délszláv-lakta területeit „a bűnös Monarchia" szükségszerű pusztulásának jövendölésével. Ugyanakkor a társországokban kormányzati pozícióba került horvát-szerb koalíció és a Burián által dédelgetett boszniai szerb közösség is töretlenül, s jobbadán megtévesztő hitelességgel játszotta az államhű szövetsé-
