Századok – 1996

Tanulmányok - Urbán Aladár: Népítélet Lamberg felett. Beszámolók; emlékezések; tanúvallomások V/1063

NÉPÍTÉLET LAMBERG FELETT 1095 egyik altisztjének a grófot, akinek a nyaka már vérzett, megvédeni attól, hogy már a kocsiban agyonszúiják. A tanú könyörgésére a tömeg beleegyezett, hogy Lamberget a törvény kezére adják és hogy Kossuthoz vezessék. Ezt maga a gróf is kérte, s a tömeg ebbe beleegyezett. Mikor ígéretet kapott, hogy Lamberget sértetlenül adják át, ő visszafordult, s később az őrszolgálatot is átadva, hazatért. Stern úr vallomását Alberti altiszt (egyébként budai dohánykereskedő) egészítette ki, miszerint Lamberg érkezése előtt „egy fiatal ember'" kinézésére „szőke, hosz­szasképű, szépkinézésű" fiatalember jött az őrparancsnokhoz, hogy állítsa meg „az itt jövő fiakért". Mivel kérte, hogy úják fel a nevét, így tudják, hogy Takács Zsigmondnak nevezte magát. (Ezt követően Pest és Buda hatóságai ilyen nevűt nem találtak a városban.) Alberti ott volt főhadnagya oldalán a kocsi megállítá­sakor, s elmondta, hogy a kocsi túlfelén a betört ablakon keresztül kaszákkal szurkáltak be a batárba. A kocsiból kiszállt Lamberget kardjukkal védelmezték, s a tömeg az őrház falához szorította őket úgy, hogy mozdulni sem tudtak. A sokaság pedig a fejük felett vagy a hátuk megett kísérelte meg szurkálni a grófot. „Ekkor — monja a tanúval felvett jegyzőkönyv — ő kivesz, vagyis elővesz egy papírost, azt szétszakítja és belőle két levelet vesz elő, mellynek mindegyikén három-három pecsét, éspedig császári kétfejű sasos pecsét volt, ezt fölfogta és mondá: „Meine Herren, da habe ich Briefe abzugeben, führen Sie mich zum Kos­suth". A leveleket elvették, egyesek fel akarták azokat bontani, de a nagy többség ezt nem helyeselte. Ezt követően elindultak a hídon Lamberggel Pest felé, s „a középtájon lévő János képnél agyonszúrták". Az elmondottak rekonstruálták Lamberg halálát. A bizottságnak ezt köve­tően valamit kellett mondania a gyilkosság elkövetőiről. Erről a következőképp nyilatkozott: „Mi már most a grófnak a néptömeg általi kivégeztetését illeti, erre nézve mind személyes a hely színen később merített meggyőződésünk, mind pedig a tanúk vallomásából az derül ki, hogy ő a hajóhíd budai részén, a Szent János szoborral átelenes oldalponttól mintegy hat ölnyire a karfa mellett gyilkoltatott meg. A tettes iránt eltérnek egymástól a tanúk vallomásai." Ezt azzal támaszja alá a jelentés, hogy név szerint említi azt a hat tanút, akiknek vallomásából az tűnik ki, hogy „midőn a nép Lamberg tábornok holttestét a hídról Pestre von­szolta, a néptömeg élén egy bécsi önkéntes jött kivont véres karddal, ki femien hirdette magát a tábornok gyilkosának". A következő tanú szerint a gróf gyilkosa egy katona lett volna, kit a gróf állítólag egykor megfenyített, de egy másik tanú is említette, hogy az eset után a katonák közül „többen véres szuronnyal jöttek a hídon keresztül". Az említett bizonytalanságért a jelentés a Honvédelmi Bizott­mányra hárítja a felelősséget: „Ezen fonalon kötelességünknek ismerők ugyan a vizsgálatot tovább folytatni, hanem mivel mind a katonák, mind a bécsi önkén­tesek a kormány rendeletéből a tett után másnap korán reggel a Jellachich tábora ellen küldettek, s azok mai napig is az ország különböző részeiben táboroznak, további lépéseket irányukban mind eddig nem tehettünk".44 A jelentés ezt követően két tanúra hivatkozva említi, hogy a véres kaiddal a tömeggel vonuló (a Váci utcán és a városháza terén is megforduló) fiatalember neve Kolosy, vagy Hollósy volt. Kolosy nevűt azonban csak Kolosi Gergelyt talál­ták, a nemzeti színház pénztárosát, aki nem azonos az említett ifjúval. Neki a-

Next

/
Oldalképek
Tartalom