Századok – 1995

Tanulmányok - Dombrády Lóránd: A magyar elszakadási törekvések és a hadsereg 1943-ban III/493

MAGYAR ELSZAKADÁSI TÖREKVÉSEK ÉS A HADSEREG 1943-BAN 515 A vita ettől kezdve egymás sértegetéséig fajult. Szombathelyi gúnyosan megkérdezte, miféle Kossuth-féle népfelkeléssel kívánják ezt a kockázatot vállalni. „Mostanában minduntalan lekicsinylik a német erőt, pedig az még ép, az még tud ütni és fog is, ha kell. Mit tudunk mi azzal szembe állítani?" Bajcsy-Zsilinszky azon közbevetésére, hogy a németek még Mihajlovicsékkal sem tudnak elbánni, hogyan tennék ezt az 500 000 fős honvédséggel, még ha az nincs is tökéletesen felszerelve, a vezérkar főnöke végleg elvesztette a fejét. Vitapartnerével együtt csakhamar a higgadt érvek helyett az érzelmek síkjára tévedtek. Versengtek a magyar és német nemzeti tulajdonságoknak és katonai erényeknek a történelem során végig húzódó megnyilvánulásainak taglalásában, ezek feldicsérésében, illetve lekicsinylésében. Végül is lecsendesedve Szombathelyi a vita lezárásaként megjegyezte: „Hát ezekben a kérdésekben nem értünk egyet, ne is folytassuk ... Ismétlem én nem spekulálhatok, én úgy érzem, a magyar katonai géniusz képviselője vagyok mostani állásomban, ha ti népfólkeléssel akartok szembeszállni a németekkel, keressetek más vezérkari főnököt magatoknak, én erre nem vagyok kapható." Bajcsy-Zsilinszky Zsolt Béla újságíró esete kapcsán még szóba hozta a zsidókat a hadseregben érő, az érvényes rendeleteket semmibe vevő visszaéléseket, valamint az újvidéki bűnösök megbüntetésének ügyét. Ez utóbbi folyamatba tételéről minap a kormányzótól értesült. Ez Szombathelyit meglepte. O ugyanis, Bajcsy-Zsilinszky szerint, nem tartotta szerencsésnek magyar tábornokok felelősségre vonását, mert az azt a képzetet keltheti a szerbekben, hogy „mi meg vagyunk ijedve". De ha a kormányzó úgy parancsolja, neki nincs szava ellene. A két Szombathelyi-Bajcsy-Zsilinszky találkozó eredménytelensége, rossz hangulata, pregnáns megnyilvánulása volt a fennálló helyzeten változtatni kívánók között uralkodó megnemértésnek, ellenérzéseknek, az egymáshoz való közeledés képtelenségének. Bajcsy-Zsilinszky ezt követően tovább lazította a kapcsolatot a magyar tábornoki és tisztikar, s a háborúból a kiválás lehetőségét kereső és ezért tenni kész politikusok, a baloldali ellenzék különböző csoportjai között. Elképzeléseinek katonai megalapozatlanságát a katonák okvetlenkedésével és ellenállásával akarta eltakarni egy olyan helyzetben, amikor bebizonyosodott a fenti csoportokhoz tartozók sem tartják vállalhatónak a fegyverszüneti feltételek teljesíthetőségét, az ezzel kapcsolatos kezdeményezést és mozgósítást. Az elenyésző számú kommunistától eltekintve az ellenzéki erők is kerülték a kapcsolatteremtést a szovjet kormánnyal, s a szövetségesek figyelmeztetése ellenére is változatlanul az egyre kétségesebbé váló, majd végleg elenyésző angolszász megoldásban bíztak. A bal felé nyitást, mely óhatatlanul a fennálló rezsim és társadalmi berendezkedés összeomlását idézte fel, ők sem vállalták. Szombathelyi Kállay miniszterelnökkel együtt attól tartott, hogy a polgári átalakulás felé tett lépések és engedmények, a baloldalnak tett engedmények óhatatlanul a feltartóztathatatlanul közeledő szovjet hadseregtől támogatott szélsőbalnak játsszák majd át a hatalmat, amit viszont mindenképpen meg kell akadályozni. Ennek azonban csak addig van lehetősége, míg a szovjet hadsereg a Kárpátokon kívül van.