Századok – 1995

Történeti irodalom - T. G. Masaryk a Strední Evropa (Ism.: Niederhauser Emil) VI/1449

1450 TÖRTÉNETI IRODALOM megkötött pittsburghi egyezményre a legitimáció miatt volt szüksége, ennek nemzetközi jogi érvényessége nem volt, a szlovákok viszont Magna Chartájuknak tartották. Masaryk hatása a szlovákok körében nem szorítkozott prágai tanítványaira. A csehszlovák nemzetegységben voluntarista módon hitt. Az ő révén jutottak a szlovákok szélesebb európai látókörhöz. A magyarokhoz fűződő viszonyt három tanulmány is tárgyalja. Szarka Lászlónak a magyar Masaryk-válogatáshoz írt utószavának a bevezetését maga Prazák fordította csehre. Szarka a karizmát hangsúlyozza, az államalapítóét, az erkölcs tanítómesteréét, és humanitását. Richard Prazák is ezt a témát választotta. A csehszlovákiai magyarok nagyon tisztelték, munkái több kötetben jelentek meg magyarul. De a pécsi Apolló folyóiratban is több cikk jelent meg róla. 1945 után a magyarok nem csatlakoztak csehszlovákiai diffamálásához, ezért köszönet jár nekik. Kovács Endre és Dobossy László a pártállam idején méltatták munkáikban. Szarka László másik tanulmányában nemzetiségi politikájának 1918 utáni változását elemzi. Előtte konföderációt is elképzelhetőnek tartott a Monarchia keretein belül, de még 1914 előtt a teljes különválás felé fordult. A magyar lakta területeken népszavazás megtartását nem tartotta szükségesnek. Nyelvi engedményekben nagyvonalú volt, Thomas Szporluk ezt nevezte „emberarcú nacionalizmus"-nak. A végrehajtás nem valósult meg. A konföderációt most már elutasította, bár 1933-ban Marek prágai osztrák követnek kifejtette, jó volna, ha a három ország (Ausztria, Csehszlovákia és Magyarország) ismét együttműködne, szorosabban, de ez a magyar vezetők miatt utópikus. Az önigazgatást nem tette lehetővé. Ehhez Prazák jegyzetet fűz: a közigazgatás egyéb civil szervezeteket még inkább bénított, mint a magyarokat. Grazyna Pariko lengyel kapcsolatait tárgyalja. Tudott lengyelül, jól ismerte a lengyel kultúrát, a lengyel messianizmust nem szerette. Összevetette a romantikus lengyeleket a realista csehekkel. 1918 után az együttműködést Németország ellen fontosnak tartotta, a téüíni-cieszyni-tescheni kérdésben lehetőnek látta a megoldást, határmódosítással. Ladislav Hladky a délszlávokat veszi szemügyre, 1918 előtt különösen a horvátokra volt nagy hatása, realizmusa révén. A zágrábi felségárulási és a Friedjung-perben személyesen is a horvátok oldalára állt. 1918 után fontosnak látta az együttműködést Jugoszláviával. 1938-ban Jugoszláviában nagy tüntetések zajlottak le a masaryki Csehszlovákia védelmében. Ctibor Neöis a Monarchia balkáni politikájáról vallott elutasító állásfoglalását elemzi az annexiós válság, a zágrábi perek és a Balkán-háborúk idején. Ennek hatása alatt fordul szembe a Monarchiával. Irena Gantar God ina azt mutatja be, hogyan látták a szlovének Masarykot. Példakép volt a prágai szlovén hallgatók számára, akik hatása alatt közeledtek a szociáldemokráciához is, de ennek materializmusát elutasították. A nemzeti radikálisok is hatása alá kerültek. A katolikus néppárt hevesen ellenezte, a hallgatókat inkább a galíciai lengyel egyetemekre szerette volna küldeni. A liberálisok oroszbarátságuk miatt inkább az ifjúcsehekhez vonzódtak. 1918 után a szlovén ügyet nem támogatta, ennek ellenére is fordították szlovénre. Kifejezetten szlovén témája csak egy cikkének van 1895-ből, a celjei iskolaügyről (amelybe egy osztrák kormány belebukott). Alojz Ivaniéevic Bécsből Masaryk Közép-Európa koncepcióját vizsgálja bécsi birodalmi tanácsi képviselősége idején (1891-93 és 1907-14). Számára Közép-Európa nagyjából Ausztria-Magyarországgal volt azonos, itt a centralizmus és föderalizmus valamiféle egyensúlyát látta volna szívesen. A cseh kérdést a Monarchia alapkérdésének tekintette. 1918 után a csehszlovákiai németek ellen harcolt, de gyűlölet nélkül, ahogy halála alkalmából egy szudétanémet nekrológ írta. Harcolt az ellen, hogy a Monarchia német befolyás alá kerüljön. Boszniát keleti országnak, nem Közép-Európához tartozónak látta, ezért nem kellett volna annektálni. Jifí Malír a morvaországi politikához fűződő viszonyát vizsgálja, 1907-ben és 1911-ben itt lett képviselő. Rutinos politikus volt, Morvaországban kissé a szürke eminenciás szerepét játszotta, a 90-es években még ifjúcsehként lépett fel. 1896-tól inkább csak együttműködött ottani híveivel, 1907 után lett aktív, akkor már engedi saját pártja megalakítását, amely hamarosan fuzionált a radikálisokkal, később a katolikus néppárttal. Azon igyekezett, hogy konzervatív és haladó pólusokra koncentrálja a morvaországi pártviszonyokat. Jifí Kopáíek azt vizsgálja, mit jelentett Közép-Európa Masaryk és más politikusok számára a világháború idején. A fogalom már Palacky óta ismeretes, Masaryk két héttel a háború kitörése után Háború címen írt cikket. A Naumann-féle Mitteleuropát természetesen elutasítja. A fogalom nála bizonytalan. Jaroslav Opat viszont úgy látja, hogy — nemcsak 1918 után — a fogalmat fő műveiben nem használja. Mintha általában a németek és az oroszok között élő kisnemzeteket számítaná ebbe.