Századok – 1994
Közlemények - Varga J. János: Ismeretlen adalékok az 1716. évi péterváradi ütközethez III–IV/634
644 VARGA J. JÁNOS TUDÓSÍTÁS AZ 1716. AUGUSZTUS 5-ÉN LEZAJLOTT, GYŐZTES PÉTERVÁRADI CSATÁRÓL Miután hercegi őfensége, a római császári felséges Udvari Haditanács elnöke és főparancsnok helyettes1 , Savoyai Eugén herceg úr 1716. július 9-én Futakhoz, a Duna mellett táborozó császári hadsereghez Bécsből hajón megérkezett és megtette a szükséges intézkedéseket a küszöbön álló hadjárathoz, befutott a hú, hogy a török haderőt összevonták Belgrádnál,2 és készülőfélben van a Száván3 átvezető híd. Ekkor valamennyi, a császári hadsereghez tartozó ezrednek, amelyek különböző táborokban tartózkodtak, parancsot küldtek, hogy a táborhelyek távolságától függően induljanak el [ti. Futakhoz] vagy álljanak készenlétben. Eközben megtudták, hogy az ellenséges lovasság és a janicsárok július 26-án és 27-én átkeltek a Száván és Zemlény,4 valamint Pancsova5 között tábort ütöttek, ahova a nagyvezír, Ali pasa 28-án követte őket. Az ellenség augusztus 1-én Szalánkeménhez6 érkezett, majd 2-án Karlócához,7 ahol igen előnyös táborhelyet választott egy nagy kiterjedésű magaslaton, amelyet szekérvárral zárt körül. Őkegyelmessége gróf Pálffy János tábornagy úr éppen aznap reggel, az ellenséges hadsereg megérkezése előtt indult el a karlócai magaslat felé 1400, a Bayreuth 8 és a Gondrecourt9 ezredből kivezényelt lovassal, valamint 400 huszárral, hogy felderítse a terepet. A felvonuló török lovasság azonban váratlanul megtámadta őket: több mint 20 000 török és tatár a szokásos erős tüzet zúdította rájuk, s bár nem kaptak rá parancsot, harcba bocsátkoztak az ellenséggel. Olyan ütközetet vállaltak Lit:A., amelynek során a legnagyobb bravúrral négy órán át tartották magukat anélkül, hogy egy lépésnyi területet elveszítettek volna. A nagy erőfölény és az egész ellenséges lovasság felvonulása miatt azonban — amelyből egyébként 1000 fő esett el a csatározásban — elhatározták, hogy visszavonulnak Pétervárad10 irányába. Ebben az összecsapásban a tábornagy őkegyelmessége alól két lovat lőttek ki és maga is megsebesült a karján; a halottak és sebesültek száma 400 főt tett ki. Gróf Hauben altábornagy úrral együtt (aki egy török pasára, Gihme-re kopjával rontott s közben pisztollyal lelőtték lováról) báró Schilling vezérőrnagy úr és más tisztek is megsebesültek, gróf Seyfried Breuner altábornagy úr pedig fogságba esett. Ily módon világossá vált, hogy az oszmán Porta támadott először, tehát a Karlócán kötött békét11 éppen Karlócánál szegte meg. Augusztus 2-án és 3-án csaknem az egész császári gyalogságot a két, 22 évvel korábban épített, de most már düledező sáncban1 2 Lit:B., az erődön [ti. Péterváradon] kívül helyezték el; az első sáncot árok híján spanyol lovasokkal,1 3 helyenként pedig ütegekkel rakták meg, végezetül a Szegednél1 4 állomásozó hadtest is megérkezett Péterváradhoz őfensége Alexander württembergi herceg, császári táborszernagy vezetésével. Estefelé az ellenség azon fáradozott, hogy holdvilágnál futóárkokat nyisson az első sánc irányába. Egész éjszaka
