Századok – 1994
Dokumentumok - Tilkovszky Lóránt: Egy Bajcsy-Zsilinszky memorandum 1942-ből VI/1199
1202 TILKOVSZKY LÓRÁNT lyett az önvédelmet hirdeti helyes — és tradicionálisnak állított — magyar politikának, ámde a Kárpátok vonalán kifejtendő önvédelem célkitűzése Dél-Erdély megtámadását és birtokba vételét magában foglalja. Bajcsy-Zsilinszky fejtegetései arról, hogy a Szovjetuniónak nem voltak és nincsenek területi igényei Magyarországgal szemben, figyelmen kívül hagyják az 1939-ben magyar uralom alá vett Kárpátalját, amelyet a kormány és a közvélemény veszélyeztetettnek érzett,1 1 annak ellenée, hogy az adott körülmények közt valóban nem került sor nyílt igényfelvetésre, sőt megnyugtató nyilatkozatok történtek szovjet részről. (1945-ben azonban bekebelezte a Szovjetunió, de már a visszaállított Csehszlovákiától.) Irreálisan értelmezte továbbá Bajcsy-Zsilinszky azokat a szovjet megnyilatkozásokat, amelyek az erdélyi magyar igények méltánylására vonatkoztak. Ezeket nem lehet a Romániával szembeni fegyveres fellépésre való „világos" biztatásnak felfogni, sem az 1940 júniusi besszarábiai ultimátum idején, sem a második bécsi döntést közvetlenül megelőző időszak vonatkozásában.1 2 Bajcsy-Zsilinszky egyaránt elszalasztott lehetőségnek tartotta, hogy Magyarország nem vette katonailag birtokba 1939 márciusában (Kárpátalja mellett) Szlovákiát is, 1940 júniusában Erdélyt (ahelyett, hogy a tengelyhatalmak döntőbíráskodására hagyatkozott volna), 1941 áprilisában pedig (Bácska és a Muraköz mellett) a Bánátot is. Nagyon érdekes Bajcsy-Zsilinszky memorandumának az a része, amely a várható angolszász-szovjet győzelem szemszögéből vizsgálja Magyarország viszonyát szomszédaihoz. Ezek a második világháború előtti, francia befolyás alatt működött kisantant-szövetségüket most egy német támogatású „új kisantantra" cserélték ugyan, s Magyarországnál mélyebbre süllyedtek a vazallusságban, de vannak porondra ugrani kész angolszász- és szovjetbarát politikai erőik az ellenzékben, élénk kapcsolatokkal Londonban, Washingtonban, Moszkvában, sőt egy csehszlovák és jugoszláv emigráns kormány is dolgozik Londonban. Ez utóbbiak az ugyanott működő lengyel emigráns kormányt bizonyára nem fogják tudni magyarellenesen befolyásolni, hála a Teleki-kormány 1939. évi külpolitikai magatartásának és a lengyel menekültekkel kapcsolatos eljárásának. Lengyelország, amelyet román szövetségese ugyanekkor cserbenhagyott, bizonyára kész lesz elismerni Erdélyt Magyarország — esetleg bizonyos autonómiában részesítendő — részének, ha azt a háború befejező szakaszában, amikor a németek már nem lesznek abban a helyzetben, hogy megakadályozzák, magyar csapatok teljes egészében birtokba veszik, ezzel mintegy kész helyzet elé állítva a majdani békekonferenciát. Lengyelország befolyást gyakorolhat Szlovákiára, hogy e magyar katonai akcióval kapcsolatban semleges maradjon, sőt, hogy a Csehszlovákia helyreállítására irányuló tervek ellenében Szlovákiát a magyar államkeretbe való visszatérés felé orientálja. Bajcsy-Zsilinszky szerint Nagy-Románia általa szenvedélyesen sürgetett felszámolása tekintetében számítani lehet Bulgária és a Szovjetunió támogatására; az 1918 előtti birtokállományára visszaszorított Románia beilleszthető lenne abba a „Köztes-Európába", amelyben a történelmi határait elérő, a délszlávokat kiengesztelő Magyarország visszanyerné „dunavölgyi hivatását". Bajcsy-Zsilinszkyben fel sem merült, hogy „Köztes-Európa" kiépítése mennyire nem szovjet érdek. Szovjet veszélytől, Európa bolsevizálásától szerinte nem kell tartani, mert a szövetséges hatalmak koalíciójában határozott angolszász fölény nyilvánul meg a Szovjetunióval szemben, s hatására a szovjet rendszer mérséklődni fog.
