Századok – 1992
Közlemények - Tófalvi Zoltán: A sóvidéki népoktatás története 1848-ig III–IV/427
Tófalvi Zoltán A SÓVIDÉKI NÉPOKTATÁS TÖRTÉNETE 1848-IG A Székelyföld jelenleg Hargita és Maros megye határán lévő kistáját nevezik Sóvidéknek. Korond pataka és a Kis-Küküllő völgyében elterülő Alsó- és Felsősófalva, Atyha, Ilyésmező, Korond, Parajd, Siklód, Sóvárad, Szolokma és Szováta (Békástanya, Fenyókút, Pálpataka és Szakadát tanyák) tartoznak ide. Nevét a nagyon régóta művelt sóbányáiról kapta. Az előbb felsorolt településeket Sóvidék gyűjtőnéven eddigi ismereteink szerint 1659-ben említik először.1 Mintegy száz, sóra utaló határ-, patak-, és útnév bizonyítja az elnevezés megalapozottságát. A tájék gazdasági és társadalmi életének alakulását, a falubokrok létrejöttét, az iskolák történetét is döntő módon meghatározta a só. A környék lakóinak állandó keresetforrása volt a sófalvi-parajdi sóbánya, még akkor is, ha csak télen folyt a harang alakú aknákban a kitermelés. A sókitermelés, szállítás, árusítás, a pénzügyi műveletek nyilvántartása - bármilyen kezdetleges is volt, bizonyos fokú iskolázottságot követelt. Az iskolatörténet megírásában tehát mindenképpen számolni kell a sóbánya, pontosabban a bányahivatal jelenlétével. Különben a 18. század végétől, amikor II. József kezdeményezte tanügyi reformok nyomán a bányák mellett állami iskolák jöttek létre. A sóvidék egyházi megosztottsága szintén rányomta bélyegét a tájék iskolatörténetére. A reformáció korában a települések egy része református, illetve unitárius lett. A 18. század elején viszont — az ellenreformáció előretörésével — a katolikus egyház került döntő fölénybe Atyhában, Korondon és Szovátán. Atyha a 16. és 17. század fordulóján — alig három évtized leforgása alatt — háromszor lett unitáriusból katolikussá.2 Mindez természetesen mély nyomokat hagyott a vidék művelődéstörténetében is. Egy-egy helységben néha két felekezeti iskola működött. Korondon századokon át egymás mellett tevékenykedett a katolikus és unitárius, Szovátán pedig a katolikus és református iskola. Parajdon a 18. század második felétől 1848-ig két felekezeti (református, katolikus) és a sóbánya melletti állami iskolában folyt elemi fokú oktatás. Ez a sokszínűség jobbára ismeretlen a hasonló nagyságú tájegységek iskolatörténetében.
