Századok – 1992
Közlemények - Szabó A. Ferenc: Népesedés; telepítés a századfordulón. Beksics Gusztáv nézetei II/227
népesedés és telepítés a századfordulón 245 csolatban alig váltak be, bár mindent megtett annak érdekében, hogy közelítse álláspontját a mértékadónak tekinthető politikai körök álláspontjához. Különösen a nagybirtokosok prominens képviselője, a nagytekintélyű Károlyi Sándor felé próbált közeledni, lüdta, ha őt és közvetlen politikai híveit megnyerhetné gondolatainak — akár kompromisszumok árán is — a nemzeti célú telepítés ügye nagy lépéssel haladhatna előre. Egyidőben a tanácskozással, lapjában, a Magyar Nemzetben, amelyet Jókai Mórral közösen szerkesztett, mindent megtett ez irányban. Csalatkozott reményeiben, mert Károlyi még azt a csekély lehetőséget sem adta meg az együttműködésre, amelyet a parlamentben az elmúlt évben megadott. Kifejtette ugyanis, hogy az Alföldön történő telepítések nem szorulnak különösebb támogatásra, mert van elég vételkedv és fedezet is rá, inkább az a veszély fenyeget, hogy „veszendőbe mennek" az emberek. Egyébként is csak lassú haladást tud az ügyben elképzelni - mondta. A paraszti telepítésnél sokkal fontosabb a középbirtokok megerősítése, amellyel gyorsabban lehet és kell haladni. Erre a célra kell az állami támgatás. Mandello Gyula egyenesen arra a megállapításra jutott, hogy nem szabad a telepítési kérdést nemzeti szempontból felvetni. Az elsősorban gazdasági és szociálpolitikai feladat. Hogy ezalatt nem az agrárszegénység felkarolását értette, azt bizonyította a hitbizományokról mondottakkal: „Tényleg vannak Magyarországon olyan vidékek, ahol a hitbizomány vagy más kötött birtok a természetes népszaporulatnak, a nép terjeszkedésének és a birtokeloszlásnak útját állja... De ebből nem következik általában a hitbizomány hibája."4 8 Arra hivatkozott a hitbizományok védelmében, hogy azok ugyanakkor munkaalkamat adnak a körülöttük élőknek. Beksics birtokkicserélési eszméjét kategórikusan elutasította, mondván: elég egy szerény telepítési kerettörvény, mint Angliában, azzal is lehet eredményeket elérni. Miklós Ödön emlékeztette a résztvevőket az 1894. évi V. tc. fogadtatására, arra, hogy, amikor a törvénytervezet ismertté vált, üzletszerű mozgalom indult az Alföldön, amelynek során 40.000 embert sarcoltak meg., A jövőben tehát igen kell ügyelnünk, hogy divattá ne váljék telepítés címén: a földosztás."4 9 Ez már egyenes beszéd volt, ugyanis elismerte a föld iránti tömeges igényt, de azt politikai okból utasította el. Hasonlóan nyilatkozott a csanádi püspök, Dessewffy Sándor, kihangsúlyozva: „...nézetem az, hogy ezeket a kérdéseket, amelyeket én a népelhelyezés elnevezése alá foglalok össze, a tulajdonjog sérelme nélkül oldjuk meg."5 0 A brutálisan és nyíltan konzervatív Zselénszky Róbert gróf ellenezte a telepítés bármely formáját, mivel szerinte jók a magyarországi birtokeloszlási viszonyok. A radikális elemek — szerinte — most a nagybirtokot támadják, ha azt sikerülne legyőzni, jönne a középbirtok. A „...radikális forrásokból eredő és nagy lármával hirdetett telepítési mozgalom pedig alkalmul szolgálhat arra..., hogy elaltassék a figyelem a középbirtok problémáiról."51 Semmiféle állami támogatást nem szabad telepítési célra adni. Darányi jelentéséből azt olvasta ki, hogy az eddigi telepek nem sikerültek, kár a pénzt fecsérelni. Nemzetiségi szempontból telepítéssel nem lehet eredményt elérni, Magyarország nem Poroszország, - szögezte le. Ugyanígy nyilatkozott Győrffy Gyula a telepítések eddigi eredményeiről: „... gazdasági, népesedési szempontból a telepítés kérdése ...teljesen képtelen dolog.."5 2 Emellett elismerte a népesedési probléma létezését, amelynek két végletét úgy ragadta meg, hogyha tömeges kivándorlás történik az országból, az
