Századok – 1991
Közlemények - Kováts Stefan: Az 1849. évi orosz katonai intervenció Magyarországon. A magyar forradalom és szabadságharc az európai nagyhatalmi érdekek középpontjában III–IV/268
296 STEFAN KOVÁTS 93 Andics, III., 233-236. 289. és k. « Wien, HHStAW, Staatskanzlei, Pol. Archiv. X. Russland Nr. 27/a 95 Édouard Drouyn de l'Huys (1805-1881) francia konzervatív, klerikális beállítottságú politikus többször volt francia külügyminiszter. - Charles Alexis Henri Clérel Comte de Tocqueville (1805-1859) többször volt külügyminiszter, így 1849. június és október között is, lásd Jakob P. Mayer, Alexis de Tocqueville - Analytiker des Massenzeitalters (német kiadás Stuttgart 1972) 96 Andics, Bündnis 179-181.; Jánossy Die russische Intervention 330. és k 97 Heinrich Friedjung, Österreich. Die Jahre der Revolution und der Reform 1848 bis 1851 (Stuttgart und Berlin ) 215. és k. 98 A közvélemény szimpátiájához lásd Jánossy, Die russische Intervention 332. és Waldapfel 304. - Palmerston felfogása Magyarország államjogi helyzetéről és az erre vonatkozó diplomáciai levelezés Budapest és London között, lásd Hentaller Lajos, Kossuth és kora (Budapest 1894) 185-189. 99 Az angol ellenzék ténykedését lásd Waldapfel 312. Osbome képviselő kérdést intézett a parlament elnökéhez, lord John Russelhez, a brit kormány miért minősíti a „háborút" Magyarországon csak „felkelés"-nek? Az elnök a kérdésre nem tudott konkrét választ adni. Interpellációs beszédében Osbome részletesen ismertette az angol parlamentnek a magyar történelmet, uo. 308. 100 Palmerston válaszában kijelentette, hogy az ellenzék helytálló argumentuma ellenére Angliának nincs joga az osztrák-magyar ügybe beavatkozni, azonkívül az angol érdekek védelmében a béke fenntartására kell törekednie, uo. 309. 101 Uo. 313. és Andics, Bündnis 172. és k. 102 Waldapfel, 301. és Jánossy, Die russische Intervention 334. , 103 Friedrich Wilhelm Rüstow, Geschichte des ungarischen Insurrektionskrieges in den Jahren 1848 und 1849. Π. (Zürich 1861) 207. és 225. 1 104 Andics, Bündnis 162. Vö. Friedjung, Österreich 215. és k. Gróf Dessewffy Emil írta Jósika Samu bárónak „Az biztos, hogy a jelen pillanatban Európában csak egy hatalom van, amelyik az alattvalóit a 1 feltörő eszmék anarchiája ellen meg tudja védeni, és az az orosz. Az ok egyszerű, mert az még valódi monarchia." (Andics, III. 311. és k. Nr. 481) 105 Wien, HHStAW, Kabinetts-Archiv, Sécréta 10 (A/234/IV. Vó. Andics, Bündnis 163. - Hám Jánost (1781-1857) 1828 óta Szatmár megyés püspökét és a bécsi udvar hú emberét V. Ferdinánd király 1848. június 25-én esztergomi érsekké nevezte ki, a pápai megerősítést azonban a forradalmi zavarok közt nem nyerte el sose. Hám 1849 áprilisában a honvédcsapatok tavaszi hadjárata idején Bécsbe menekült. Ezért az OHB javait lefoglalta. Haynau offenzívája idején — annak ellenére, hogy 100%-os udvarhű volt . — az osztrák miniszterelnök testvérének, Schwarzenberg herceg kardinálisnak a tanácsára a prímásságról lemondott, és szatmári püspök maradt élete végéig, lásd Moritz Csáky, Hám János, in BLGS 2 (München 1976) 118. k 106 Friedjung, Österreich 372. Deák, i.m. 336-342. 108 Steier Lajos, Haynau és Paszkevics 2 (Budapest 1926); Katona Tamás, Az aradi vértanúk. Budapest, 1979. i°9 Haynau már 1849. augusztus 18-án azt írta Radetzkynek:„A rebellisek főnökeit felakasztatom, a volt k. k. tiszteket, akik a forradalmároknál szoglálatot vállaltak, főbelövetem. A gazt gyökerestül akarom kiirtani, és egész Európának példát adni... nyugodt lelkiismerettel lövetek százakat agyon" (Wien Kriegsarchiv, Krieg in Ungarn 8/368 1/4 Η. Α.; tovább ehhez a témához Steier, Haynau II. 358-361. - Batthyány halálos ítéletét az osztrák minisztertanács már az 1849. június 24-i ülésén elhatározta, ahol a kérdést, mi történjék Batthyányval, az akkori hadügyminiszter, a magyar származású Gyulay gróf vetette fel. A minisztertanács egyhangúlag a kivégzésre szavazott Hogy esetleges megkegyelmezésről ne lehessen szó, hiszen a bíróságnak joga volt kegyelmi javaslatot tenni, és ilyen esetben Ausztriában az ítéletet életfogytiglani börtönre szokták változtatni, egy trükkhöz folyamodott a minisztertanács: az ítélet jóváhagyását a törvénytelenségek sorozatát folytatva Haynau kompetenciájába adták (gróf Batthyány Lajos polgári személy, és nem katona volt!). Zsófia főhercegnő szerepére Batthyány kivégzésével kapcsolatban lásd Károlyi Árpád, Németújvári gróf Batthyány Lajos első magyar miniszterelnök főbenjáró pöre Budapest 1932. I. 589. és k.; Fritz Reinöhl, Aus dem Tkgebuch der Erzherzogin Sophie Historische Blätter 4 Heft (Wien 1931) 109-136., erre vonatkozó bejegyzés 131. 1849. július 25-ről. Schwarzenberg herceg a tömeges kivégzések után is kijelentette, hogy: „A jelenlegi körülmények közt egy vérfürdőtől sem szabad visszariadnunk!" (1849. november 8.) Vó. Joseph Karl Mayr, (bevezető és kiadó), Das Tagebuch des Polizeiminister Kempen von 1848 bis 1859. Wien és Leipzig 1931. 146., Hanns Schiitter, Aus der Regierungszeit Kaiser Franz Josephs I. Wien 1919. 10.
