Századok – 1991
Tanulmányok - Makkay János: Az uráli–finnugor őstörténet néhány kérdése az indoeurópai őstörténet szemszögéből I–II/3
AZ URÁLI-FINNUGOR ŐSTÖRTÉNET NÉHÁNY KÉRDÉSE 21 mojéd legősibb nyelvterület eszerint a Nunez-féle perielaciális térségnek az Uráltól keletre eső, az említett beltengerig terjedő része lehet. 5. Feltéve, hogy a protolapp mégis eredendően FU-dialektus, akkor a szoros lapp-szamojéd nyelvi kapcsolatok azzal magyarázhatók, hogy ez a protolapp nyelvű etnikum főleg a 3. etnikai híd mentén — az Urál-Volga térségből — terjedt el észak-Γ8. 6. PFU-FU nyelvű népek az őstörténeti korszakokban alighanem soha nem éltek az Uráltól keletre eső területeken. A legkorábbi, ma kimutatható PFU őshaza vélhetően a hajdani jégsapka peremétől délre, a Kárpátok és az Urál közötti egész terület egy viszonylag keskeny sávján lehetett i.e. 15 000-13 000 között. Ez a PFU népesség a jégtakaró visszahúzódásával párhuzamosan fokozatosan, és a Baltikum-Urál közötti egész fronton húzódott északra, miközben dialektizálódott. Ennek megfelelően a FU nyelvi folyamatok és dialektusokra válások időmélysége legalább i.e. 8000-ig nyúlik vissza. 7. Már a neolitikumban (legkésőbb i.e. 3000 körül) létrejött egy igen stabil nyelvhatár a középső Baltikum - Pripety mocsarak - Dél-Urál között, elválasztva az — északabbi — FU nyelvterületet a délnyugatra lévő ó-európaitől és a délre található indoiráni/óiránitól. Ez a határ — kisebb módosulásokkal, amelyek mindkét alapnyelv dialektusainak rovására történhettek, megmaradt egészen a történeti időkig. Akkortól kezdve a változások kivétel nélkül a FU nyelvű népek rovására következtek be, túlnyomó részt a keleti szláv-orosz terjeszkedése miatt (amely még iráni nyelvterületeket is meghódított.) Mindebből következik, hogy FU szubsztrátum csak balti és szláv (orosz) nyelvterületen lehetséges.89 3 Mindmáig feltűnő sikerrel őrzi ősi nyelvterületét az észt dialektus. 8. A FU dialektus-kontinuumnak (és dialektus-csoportjainak) két IE dialektuscsoporttal voltak nyelvi kapcsolatai. Az egyes FU dialektusok területi elhelyezkedésének megfelelően ezek az érintkezések az ó-európai határos csoportjai (Krahe átmeneti nyelvállapota, majd a protogermán és a protobalti) és a proto- finn, illetve az iráni különböző fejlettségi állapotai és a proto-permi és a proto-ugor között kerültek sorra. Ε kapcsolatok keltezése különösen a proto-finn esetében fejlődött sokat az utóbbi években, ami a régészeti adatokkal való egybevetéseket is megkönnyíti. * * * A magyar nyelv előfutárát beszélő törzsek bizonyára a Káma- vidéken, de ismeretlen időben elszakadtak legközelebbi nyelvrokonaiktól, a proto-obi-ugoroktól, és nagyon valószínű (bár ez a valószínűség az elválás keltezésétől is függ), hogy iráni nyelvű környezetbe kerültek. Majd, amikor török nyelvű népek hódították meg a Volgától nyugatra lévő sztyeppet (legkésőbb az i.sz. 4. század végétől), véget ért évezredes és szoros érintkezésük az iráni nyelvű népekkel is (esetleges kapcsolatoktól, mint például az osszéttal rokon alánok és a Kárpát-medencében talált szarmata-szórványok, eltekintve). Nyugat felé mozogva fokozatosan teljesen idegen (germán, különböző szláv és vlach = román) nyelvek által körbezárt térségbe, a Kárpát- medencébe és peremeire kerültek. A bevezetőben már említettük, hogy a magyar nyelv és etnikai egység ilyen fennmaradása időben és térben is hosszú vándorúton, majd tel-
