Századok – 1990
Tanulmányok - Engel Pál: A 14. századi magyar pénztörténet néhány kérdése I/25
PÉNZTÖRTÉNETI PROBLÉMÁK A 14. SZÁZADBAN 67 dénár jóval gyorsabban devalválódott a forinthoz képest, mint amit az aranyárváltozás indokolt volna, tehát ezúttal maga a pénz minősége is romlott. 1386-ban Sopronban az itt honos bécsi számítás szerint egy font, azaz 240 dénár volt egy forint172 és 1388-ban 60 számítási garas, azaz ugyancsak 240 dénár.1 7 ·1 1390-re a jelek szerint már olyan kis pénz forgott, amelyből 300 ért egy aranyat.17 4 Az ekkoriban, 1386—90 között vert dénárokat, amelyek az 1378 előttinek már csak 5/8-át, illetve felét érték, „kis királyi pénznek" nevezték,17 5 s bár ez volt a „szokásos" fizetőeszköz,176 úgy látszik, nem sokra becsülték, mert a fizetéseket olykor nem ebben, hanem „igazi királyi pénzben", „jó" vagy ,fehér" dénárokban kötötték ki,17 7 vagyis az 1382 előtt vert királyi pénzben, amelyet Zsigmond idején bardusnak, később „régi bardusnak" (antiquus bardus), magyarul „óbardusnak" (obardus) neveztek.17 8 Ugyanebben a pénzben gyakran számoltak az 1390-es években is, és a bányavárosokban a század végéig 40 garassal számították, mint Lajos utolsó éveiben.17 9 A pénz további romlását Zsigmond 1390-ben életbe léptetett pénzreformja állította meg. A király ebben az évben új, szokatlanul nagy értékű dénárt bocsátott ki,18 0 amelyhez fogható minőségű pénz I. Károly garasai és báni dénárai óta nem került forgalomba. Az ezentúl állandóan „újként" emlegetett dénárból (novuS denarius) száz ért egy aranyforintot,181 öt jutott tehát egy cseh garasra, és ezüstértéke 172 1386. XII. 17: Sopron Zsigmond őrgróf kőszegi kapitányának hundert phunt phennig für hundert rot guidein fizetett (Házi I/l. 214). Csakis magyar dénárt érthetünk, mivel a bécsi dénár jóval értékesebb volt. 173 Zs. I. 417, 505, 521. Az oklevelek - egyébként királyiak - csak 60 garassal számított forintról szólnak, de nyilvánvaló, hogy aranyforintról és négy dénáros számítási garasról van szó. Szintén 1388-ban előfordul a 60 garasos forint Besztercebánya csonka számadáskönyvében is (Fejérpataky 79). 174 Az 1392-1402 között adatolt kis pénzt a bardushoz hasonlóan „réginek", de egyúttal simplex-nek nevezik, szemben az új triplex dénárral (1392: antiqua et simplex moneta Hungaricalis, Zs. I. 2733), sőt egy ízben kifejezetten bardusnak (ld. alább). „Régi" jelzője arra mutat, hogy az új pénz kibocsátásakor, 1390-ben már forgalomban volt. 175 1 3 87-88: parva moneta regalis (Zs. I. 131, 398). 176 1388: monete usualis (Zs. I. 421); 1390: pensa monete usualis ac pro tempore currentis (Zs. I. 1205). 1,7 1391, Kőrös m.: bonorum denariorum bardorum (Zs. I. 2292); 1388, Bihar: in pura et prompta pecunia ac vera moneta regali (Zs. I. 393); 1389: marca denariorum alborum (Zs. I. 990). 178 1390: 400 bardo-t számítanak egy márkára (Zs. I. 1644). Ld. a következő jegyzeteket is. 179 1386-1398 között állandóan említik 40 garasos forintként Besztercebánya számadáskönyvében (Fejérpataky 75-100, passim). 180 Először 1390. XI. 20: presens moneta utilis nostra nova (?) (F. X/l. 613, vö. Zs. I. 1756). Úgy látszik erre utal 1390. IX. 14-én a marca denariorum alborum nunc pro tempore currentium kifejezés (Zs. I. 1658). Biztosan megvolt már 1391. aug.-ban, mert egy peres fél ekkor a kirótt bírságot még a régi pénzben, cum antiqua moneta videlicet bardus óhajtja megfizetni, ami világosan jelzi, hogy a folyó pénz jobb volt a bardusnál (Zs. I. 2182). 1392-ben egy perben az egyik fél egy hatalmaskodásért kirótt fejváltság kifizetését non cum priori antiqua sed nova moneta aut eadem antiqua moneta ipsi nove monete equivalent! követelte, a másik fél viszont azzal érvelt, hogy a hatalmaskodás elkövetésekor (1390. júl. 9. előtt, vö. Zs. I. 1585) az új pénzt még nem verték (Zs. I. 2431). Ugyanez a kérdés, hogy ti. a fizetés bardusban vagy a jobb új pénzben történjék-e, máskor is felmerült (1392: Iványi: Eperjes 44). 1,1 1392: Zs. I. 2702; 1394: Zs. I. 3461; 1396: új, Zs. I. 4375, 4448, 4491; 1397: Zs. I. 4802, 4807; 1398: Zs. I. 5163, 5239, 5245, 5487, 5512, 5627; 1399: Zs. I. 5753; 1400: Zs. II. 12, ZW. III. 260.
