Századok – 1990

Közlemények - Buza János–Alžbeta Hološova: Egy kecskeméti cívis nagyszombati évei (1639–1660) I/109

KECSKEMÉTI CÍVIS NAGYSZOMBATON (1639—1660) 111 gyobb kárvallástul" oltalmazták meg. Latos egyike lehetett Kecskemét tőzsérkedő középgazdáinak, állattenyésztésen alapuló gazdaságának mérete meghaladta azt a szintet, amelyre a család munkaereje rábírt, ezért tartott éves szolgát, ami nem ment ritkaságszámba az alföldi cívis városokban.1

0

Mezei kert örökségén kívül érdekelt lehetett pusztabérletben, s mivel az ingatlanok ára meglehetősen alacsony volt abban az időben az Alföldön, vásárlás űtján szintén gyarapíthatta vagyonát, ezt erősíti meg Szecsey Pál levelének részlete, amelyből kitűnik, hogy Latos 20 forintért vett meg tőle egy kertet. Nem kizárt, hogy Latos István Kecskeméten is növelhette volna vagyonát, de valamilyen - számunkra ismeretlen - okból nem kívánt élni ezzel a lehetőséggel. Szökése sikerült, ami azonban a vagyonosodást illeti, túl nag^y távlatok nem nyíltak meg előtte a delelőjén akkor már túljutott Nagyszombatban. 1

Szert tett ugyan egy polgárjogot biztosító házra, de az nem lehetett éppen előkelő, mert a szerény életvitelű kézművesek lakta negyed1

" egyik épülete volt. Idővel szántót szerzett még hozzá, amelyen gabonát termesztett, így 1656-ban 12 1/2, 1660-ban pedig 13 1/2 kepe rozs után fizetett adót.1

3

Termése valószínűleg kielégítette a család gabonaszükségletét,1

4

piacra azonban nem sok juthatott belőle. Életkörülményei minden bizonnyal kedvezőbbekké váltak a koronázó város árnyékában sem jelentéktelen Nagyszombatban, a személyi és a vagyonbiztonság pedig a királyi Magyarországon összehasonlíthatatlanul jobb volt azoknál a viszonyoknál, amelyek között a török uralom alatti országrész lakosai éltek. Nem lehetett Latos István számára közömbös az sem, hogy Nagyszombatban megszabadult a hódoltságra jellemző nyomasztó adóterhektől, hiszen a szabad királyi városban többnyire 2, illetve 4 forinttal tett eleget éves köztartozásának. Kecskeméten ennél feltehetően többet kellett volna fizetnie.1

5 Latos István az 1640-es években a társadalmi ranglétrán emelkedett feljebb, 1646-ban ugyanis már nemesnek mondotta magát. Viselt dolgainak ismeretében né-10

Majlát: i. m. 159-164. " Az 1640-es évektől csökkenőben volt a város lakossága, a század derekától pedig a kereskedelem pangására következtetett Stefan Kazimír: Nagyszombat szociális- gazdasági struktúrája a késői feudalizmus korában. Világtörténet 26. sz. (1976). 81., 99., illetve Stefan Kazimír: Vyvoj ekonomicko-sociálnej ítruktúry mesta Trnavy ν poslednej tretine 16. sioroïia a v. 17. storoííf. Historicky iíasopis XVIII. I (1970). 47-90. 12

Az adókönyvekből arra következtethetünk, hogy Latos István háza a 16. századi „Béka, Fiz, Füzes" utcában, azaz a 19. századi „Pálosok utcájá"-ban, illetve a mai „ul. Obrancov mieru"-ban állt. Vö.: Mária tíot'ánková: Adalékok a 16. századi Nagyszombat helyrajzához. Történelmi Szemle 1981. 262—267. Latos házának korabeli ára nem állapítható meg, mert Nagyszombat ingatlanforgalmának ez időből származó forrásai nem maradtak fenn. Némi viszonyítási lehetőséget nyújthat az egyik Nagy utcabeli ingatlan - Bornemissza Pál házának és tartozékának - becsértéke, amely 1639-ben 700 forint volt. Latos István háza ennél jóval kevesebbet érhetett. Nagyszombat város levéltára, tanácsi iratok: Relatione* 1601-1800. I. karton, 1639. SOKA ν Trnave. 13

Nagyszombat adókönyvei, vö.: 4. jegyzet. 1656. Ill/b. 78. 164/v„ illetve 1660. Ill/b. 80. 169/b. 14

Kazimír: i. m.: Világtörténet 26. sz. (1976) 102-105. 15

Négy-négy forintot fizetett 1647-ben, 1648-ban és 1659-ben, más esztendőkben pedig 2 forintot. A már említett fentebbi éveken kívül az alábbi esztendőkre vannak adataink: 1641, Ill/b. 73. 126/b. - 127. 1647. Ill/b. 74. 129/b. 130. 1648. Ill/b. 75. 125/b. 1655. III/b. 77. 100/b, 1659. Ill/b. 153/b. -154. Nagyszombat adókönyvei, vö. a 4. jegyzettel.