Századok – 1989

Tanulmányok - Hanzó Lajos: A Barcaság betelepítése és a Német Lovagrend III–IV/359

BARCASÁG ÉS A NÉMET LOVAGREND 363 vasalföldi magyar és a lovagok által vezetett német településekről, melyeket többek között Jorga is elismer, bizonyító erővel bírnak amellett, hogy településhelyük csakis Barcaság lehetett. Egyetlen kétség támadhat fel bennünk csak a feltételes hitelességű 1222-es oklevél, valamint a közkeletű terra Siculorum et Blaccorum kifejezés értelmezésénél. Az említett föld azonban az ide vonatkozó irodalom áttekintése alapján minden bizonnyal Fogaras területével azonosítható. Ez viszont további bizonyító erőként szerepel abban a kérdésben, hogy Barcaság volt a német lovagrend történetében intermezzóként szereplő magyarországi tartózkodás színtere. Schiopul legnyomósabb érvének az a negatívum tetszik, mely a lovagoknak e területen való tartózkodásának hiányzó történeti tudatát helyezi előtérbe. Mégis kénytelenek vagyunk e téren is szembehelyezkedni felfogásával, annál is inkább, mert Zsigmond király korában már szóba kerül a rendnek Barcaságba való „visszatelepítése". E cél előkészítéséért 1426-ban az uralkodó szinte egy évig tartózkodott e földön és minden bizonnyal szimbolikus attitűdöt kell látnunk abban a mozzanatban, hogy egyik, Altmann gyűjteményében megjelent oklevelét is Földvárról, a lovagok egykori székhelyéről intézi Poroszországban lakó rendtestvérekhez, melyben betelepülésre sarkallja őket.2

2 A magyar történetkutatás Erdély-szemlélete és ezen keresztül Barcaságról alkotott véleménye is jelentős változáson ment keresztül az utóbbi időkben. Kutatásának elsőrendű tárgyát azonban inkább a román történeti jelenségek alkották, s így a barcasági település kérdései elhanyagolódtak. Ennek természetes következménye, hogy éppen területünk nem dicsekedhet oly eredményekkel, melyek világosabbá tennék e föld betelepülésének történetét. A teutschi szellemű történetírás legnevezetesebb összefoglaló művét maga a névadó készítette el, akinek négykötetes munkájából csak néhány sor az, amit a lovagoknak és ezen keresztül Barcaság korai társadalomtörténetének szentel. Érdeklődése főleg oly munkaterületek felé vezette, ahol a szász faji öntudat elmélyítésére alkalom adódott. Néhány sorában is módot ad azonban arra, hogy a német lovagrend barcasági történetére, valamint az inpopulációval kapcsolatos kérdésekre az ő idejéig vallott felfogását összegezhessük: 1. A betelepítést a kunok állandó betörése és a lakatlan terület katonai megvédése tette szükségessé. 2. A rend tehát katonai küldetést teljesített és ennek maradéktalan elvégzéséért újabb adományban részesült. 3. A lovagok által ide telepített lakosság kizárólagosan német etnikumú volt. 4. Kiűzésük részben új katonai jellegű építkezések, részben a pápának tett területi felajánlás eredménye volt. Érdekes megfigyelni, hogy Teutsch kivételével a szász történészek nem szintetikus szemléletű, új meglátások lehetőségét nyújtó problémák megoldása felé vonzódnak, hanem megelégszenek részletkutatások eredményeivel. így a vizsgálódás fényét még Barcaság településtörténetének esetében is, a letelepülés alkalmával elvégzett 22 Altmann: Die Urkunden Kaiser Siegmunds 1410-1437. Innsbruck, 1876. N. 6887. 59. 1. Vö. még Schultet: Die deutschen Ritter im Burzenlande. (Archiv für die Kenntniss von Siebenbürgen. 1841. I. k.)