Századok – 1989
Tanulmányok - Popély Gyula: A felvidéki magyarság számának alakulása az 1921. és 1930. évi csehszlovákiai népszámlálások tükrében I–II/44
A FELVIDÉKI MAGYARSÁG SZÁMA 1921-BEN ÉS 1930-BAN 57 A nagy nemzetiségi átrétegződés tehát a városokban vette kezdetét. A magyarság elvesztette abszolút többségét Érsekújváron (1910: 91,44; 1921: 49,95%), Kassán (1910: 75,43; 1921: 22,12%), Losoncon (1910: 82,12; 1921: 43,76%), Munkácson (1910: 73,44; 1921: 24,15%), Nyitrán (1910: 59,41; 1921: 10,88%) és Ungváron (1910: 80,32; 1921: 38,89%). A magyarság relatív többsége megszűnt Besztercebányán (1910: 48,82; 1921: 8,40%) és Eperjesen (1910: 48,86; 1921: 11,31%).Azokban a városokban pedig, ahol a magyarság 1910-ben relatív többséggel sem rendelkezett, aránya 1921 februárjában - Pozsony kivételével - mindenütt szinte elenyészővé vált. Pozsonyban a magyarság aránya 40,53%-ról csupán 23,66%-ra süllyedt, de néhány más városban, például Huszton (1910: 34,06; 1921: 7,80%), Iglón (1910: 33,20; 1921: 10,41%), Nagyszombatban (1910: 30,29; 1921: 8,00%), Selmecbányán (1910: 41,75; 1921:5,01%), Rózsahegyen (1910: 14,16; 1921: 0,93%) és Trencsénben (1910: 38,40; 1921: 3,34%) a magyar elem szinte teljesen talajt vesztett. Néhány tősgyökeres magyar város megtartotta ugyan magyar többségét, a magyar elem visszaszorulása azonban itt is jelentős volt. Megemlíthetjük például Beregszászt (1910: 96,13; 1921: 62,15%), Komáromot (1910: 89,20; 1921: 80,47%) és Lévát (1910: 90,46; 1921: 65,49%), amelyek a magyar etnikai tömbön belül helyezkedtek el ugyan, lakosságuk nemzetiségi összetétele ennek ellenére a magyarság rovására módosult.4 6 * * * Az 1921. évi csehszlovák népszámlálás eredményeivel mind a csehszlovákiai magyar pártok, mind a magyar sajtó, mind pedig az egész magyar közvélemény egyöntetűen elégedetlenek voltak. A cseh szakemberek közül is többen megkérdőjelezték hitelességét, mint például Emanuel Rádl prágai cseh egyetemi tanár is, akinek véleménye az 1921. évi népszámlálásról a lehető legnegatívabb volt. „Az 1921. évi hivatalos népszámlálást nem tartom megbízhatónak..." - írta egyik 1928-ban megjelent könyvében az idézett cseh tudós. „Túl gyorsan jött ez a háború után, és így a háborús szenvedélyek, valamint az a törekvés, hogy a külföld számára kimutassuk, mily csekély németjeink és magyarjaink száma, nagymértékben befolyásolták az eredményt" - szögezte le Rádl professzor.47 Hasonló nézeteket vallott ezzel kapcsolatban Antonín Bohá6, az Állami Statisztikai Hivatal osztályvezetője is. Nem osztotta mindenben Rádl professzor véleményét, azt azonban ő is elismerte, hogy az 1921. évi népszámlálás nem tekinthető tudományosan megalapozott felmérésnek, illetve egyszerű adminisztratív aktusnak, hanem az államhatalom nemzeti erőpróbájának 4 A második csehszlovák népszámlálás (1930 december) Az 1920. április 8-án elfogadott 256/1920. sz. tc., az ún. népszámlálási törvény 2. paragrafusa értelmében a Csehszlovák Köztársaságban ötévenként kellett volna rendes, általános népszámlálásokat tartani. Az ötéves ciklus betartása azon-46 Síítání lidu... íeskoslovenská statislika — Svazek 9., 62. 47 Rádl Emanuel: Válka Őechú s Némci. Praha 1928., 195. 48 Doc. Dr. Ant. Boháf: Rádl&v socioiogicky rozbor... i.m. 5.
