Századok – 1988

Történeti irodalom - Komlós John: The Habsbourg Monarchy as a Custon Union: Economic Development in Austria–Hungary in the Nineteenth Century (Ism.: Ránki György) 509/III

509 TÖRTÉNETI IRODALOM Ezek az apró megjegyzések azonban semmit sem vonnak le ennek a kiérlelt, a paraszti élet minden vetületét nagy hozzáértéssel elemző könyvnek az értékéből. Minden történésznek, aki bármely időszakot vizsgálva, a parasztság életmódjával, kultúrájával, mentalitásával foglalkozik, el kell olvasnia. Tóth István György JOHN KOMLÓS THE HABSBURG MONARCHY AS A CUSTOM UNION: ECONOMIC DEVELOPMENT IN AUSTRIA-HUNGARY IN THE NINETEENTH CENTURY A HABSBURG MONARCHIA MINT VÁMUNIÓ: GAZDASÁGI FEJLŐDÉS A 19. SZÁZADBAN Princeton University Press, 1983. 346. John Komlós könyve hosszú évek alapos kutatómunkájának eredménye. A chicagói egyetem gazdaságtörte ieti iskoláján nevelkedett kutató — kinek első könyve még politikai történettel: Kossuth amerikai szereplésével foglalkozott — azokban az években vált a gazdaságtörténet művelőjévé, midőn az ún. új gazdaságtörténet Amerikában virágkorát élte. Az új gazdaságtörténet előnyei és hátrányai akkor is érezhetőek Komlós könyvén, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a könyv Komlós egyéni munkájának, elismerésre méltó szorgalmának, éles meglátásainak, jó kompozíciókészségének és érdekes számításainak együttes eredménye A mintegy 320 szövegoldalnyi könyv több mint egynegyedét a külön függelékben közölt terme lési indexek képezik — egyebek között —, a mezőgazdasági és ipari termelési index Magyarországra, pénzügyi agregate mutatók a Monarchiára vonatkozóan. És mindez még nem tartalmazza a szövegben szereplő mintegy további 60 oldalt kitevő grafikont, táblázatot, statisztikai összesítést. Nem véletlenül emeltük ki ezeket a számokat. Végül is a gazdaságtörténet nem gazdaságtörténet, ha nem megfelelően kap benne helyet a számszerű megközelítés, és talán nem túlzás, és nem is lebecsülése Komlós kutatásainak, ha könyvének eredményei közül mindenekelőtt ezeket az újszerű és lényeges számításokat emelem ki. Matematikailag és statisztikailag Komlós jobban felkészült, mint a monarchia gazdaságtörténetének bármely más tanulmányozója. Aki ismeri a forrásokat, azok hiányosságait, szétszórtságát, az csak elismeréssel szólhat Komlós kísérletéről, hogy például többek között 1830-tól kezdve évi agregát ipari termelési indexszel kísérletezik. Komlós számításai nyilván számos eddig fel nem ismert vagy elhanyagolt kérdést helyeznek új megvilágításba, vagy derítenek fel, más megállapításokat, elfogadott nézeteket pedig megkérdőjeleznek, vita tárgyává tesznek. Komlós egyébként erős reflektorfénybe helyezi ezeket a vitakérdéseket szövegében, tehát nem arról van csupán szó, hogy azokat a számszerűségekből, táblázatokból kell kiolvasni. Amerikában az új gazdaságtörténet befolyását nemcsak tényleges új eredményekkel, hanem hagyományos tételek (vasút szerepe, rabszolgaság szerepe) határozott elvetése révén alapozta meg; — Komlós híven követi a példát. Számításaira hivatkozva kritikusan fordul szembe olyan tételekkel, mint a jobbágyfelszabadítás pozitív gazdasági hatása — mely nézetet a magyar történetírásban jóllehet különböző okokból a konzervatív nacionalista felfogástól a liberálisokén át a marxistákig mindenki elfogadott — vagy a közös vámterület gazdasági hatása, és a sort hosszan folytathatnám. Komlós nagy határozottsággal fogalmazza meg következtetéseit és szövegezése nehezen visel el kételyeket. Érvelése, mely nem nélkülözi a gazdasági teória alkalmazását, nem hagy kételyt az iránt, hogy nézete szerint mind Ausztria, mind Magyarország már 1830-tól megindult az önfenntartó gazdasági növekedés útján, melyet a nemzetközi gazdasági fejlődés dinamikája diktált, és a ciklus törvényszerűségei határoztak meg. A gazdaság önálló dinamikáját tehát — így Komlós — olyan események, mint 1848/49 vagy 1867 csak kevéssé Ы rolyásolták. Mint az új gazdaságtörténészek zöme. Komlós is a neoklasszikus teória híve. A piac önszabályozó szerepe, a komparatív előnyök gondolata dominál nézeteiben. (Ebben odáig megy, hogy a textilipar hiányát szóvátevők nézetét is mellőzi, mondván, hogy Magyarországnak az élelmiszeripar fejlesztésében volt komparatív előnye, és minden más, akár kiegyensúlyozottabb fejlődésnek nagyobbak lettek volna a költségei.) Egyébként is — Komlós gondolatmenete szerint — helytelen a textilipar hiányát csak a közös piacra visszavezetni, hanem meg kell nézni, hogy szakmunkások hiánya