Századok – 1988
Közlemények - Kozári Mónika: Németország orosz politikája a berlini kongresszus előkészítésének időszakában 422/III
434 KOZ'ÁRI MONIKA mindenképpen — állandóan meg akar alázni. Praktikus politikának ezt már igazán nem nevezhetnénk. Németország nem engedheti meg Oroszországnak, hogy az őt lekötelezett vazallusaként kezelje."4 6 Március elejére befejeződtek az orosz—török béketárgyalások, és március 3-án San Stefano-ban aláírták az orosz—török békeszerződést, vagy a hivatalaos orosz szóhasználattal élve, előbékét. Az aláírás szándékosan volt éppen erre a napra, II. Sándor trónralépésének és a jobbágyfelszabadításnak az évfordulójára időzítve. Az eseményt katonai és egyházi ünnepségek követték Oroszországban.4 7 A békeszerződés nem mutatott semmiféle engedékenységet az osztrák-magyar, vagy az angol érdekek irányában, sőt itt-ott még a decemberi 13 ponthoz képest is visszalépést jelentett.4 8 A Balkánra vonatkozó összes pontja ellentétes volt az osztrákmagyar érdekekkel, mert a Balkán keleti felét teljesen orosz fennhatóság alá vonta, a nyugati felén Szerbiát és Montenegrót olyan területekkel akarta megnövelni, amelyekre a Monarchia is igényt tartott, és ezt a két államot Oroszország arra akarta felhasználni, hogy általuk az osztrák befolyásnak a Balkán nyugati felében is gátat vessen. Boszniát és Hercegovinát pedig török uralom alatt szándékozott hagyni, és a Monarchiának még csak a tartományok ideiglenes megszállásának a jogát sem akarta biztosítani. A San Stefano-i szerződés a Monarchiát a Balkánon kisemmizte. San Stefano-val véget ért a konferencia előkészítésének kezdeti stádiuma, lezárult az az időszak, amikor Oroszországnak még meg lett volna a lehetősége, hogy tárgyalások útján megegyezzen Ausztriával, és ezzel elkerülje a konferenciát. Oroszország nem mérte fel helyesen az erőviszonyokat, és nem értette meg, vagy nem volt hajlandó tekintetbe venni, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiának és magának az osztrák-magyar kormánynak a presztízse forog kockán, és a Monarchiának az az elsődlegesen fontos érdeke, hogy presztízsveszteség nélkül jusson ki a keleti válságból, demonstrálni tudja ország-világ előtt, hogy az évek óta folytatott keleti politika helyes és eredményes volt, és hogy a Monarchia részt vett a Balkán újjárendezésében. Ezért egészen a békeszerződés megkötéséig volt rá esély, hogy ha Oroszország a leglényegesebb pontokon enged, akkor Ausztria-Magyarország eláll a konferenciától, mert nincs többé szükség arra, hogy egy európai konferencia segítségével szerezzen érvényt akaratának. Ha Oroszország ebben a stádiumban enged, és megegyezésre jut az Osztrák-Magyar Monarchiával, az Németország számára is nagy megkönnyebbülés lett volna, mert helyreáll az egyensúly a három császár szövetségén belül. Németország kikerül abból a kellemetlen helyzetből, hogy esetleg valamelyik szövetségese mellett ki kell állnia a másikkal szemben, és nem lesz konferencia sem. ahol ilyen hálátlan szerep várhatna rá. A megegyezés Oroszországra nézve sem lett volna hátrányos. Egyrészt, mert ezzel egyik eddigi ellenlábasa megszűnik ellenfél lenni, és az osztrák—angol közeledésnek egy ilyen megegyezés minden bizonnyal véget vet, másrészt a három császár szövetsége másik két tagja támaszul szolgálhat Oroszországnak az angol 46 Ugyanott. 47 PA, I.A.B.i.53.Bd.l9. Blau — az odesszai német konzul — a Külügyminisztériumnak, márc.9. 48 Szbomik dogovorov Roszszii sz drugimi goszudarsztvami 1856-1914. Moszkva, 1952.183p.
