Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Palotás Emil: A császárok szövetségének kudarca (osztrák-magyar-orosz viszony az 1885-87-es balkáni válság időszakában) 811
822 PALOTÁS EMIL A berlini szemrehányások nyilvánvalóvá tették, hogy ott Tiszától kategorikus állásfoglalást vártak a kettős szövetség ügyében. Minthogy a „kellő felvilágosítást" a miniszterelnök elmulasztotta, német oldalról felvetették a szerződésszöveg közzétételének kérdését. Kálnoky a telle quelle publikálás ellen volt abban az időben. Félt a várható nagy csalódástól, ami rontaná ingatag belső pozícióit. Attól szintén tartott, hogy az aktus az adott feltételek közepette az oroszoknak jelentene biztatást, mivel demonstrálódna, hogy bulgáriai agressziójuk esetén nem kell attól félniök, hogy a velük szembeszálló osztrák-magyar hadsereget Németország támogatja.31 A védekezésbe szorult miniszter legalább minimális engedményre próbálta rávenni német partnereit. Ausztria-Magyarországon nem azt nehezményezik legsúlyosabban, fejtegette, hogy Németország nem hajlandó „anyagilag interveniálni" egy balkáni konfliktus alkalmával, hanem azt, hogy előre áldását adja mindarra, amit az oroszok a Balkánon tesznek, hogy morálisan is csupán a rivális hatalmat támogatja.32 De sikert itt sem ért el. A kancellár lapjai folytatták a sajtópolémiát a Monarchia orgánumaival. A pétervári hivatalos köröket szintén lehangolta az orosz politika budapesti megbélyegzése. Úgy értékelték Tisza beszédét, hogy az Ausztria elszántságát kürtölte világgá: mostantól fogva szembeszáll minden orosz befolyással Bulgáriában, és ezt alapvető fordulatnak minősítették.3 3 Giers rögtön jelezte a cár határozott rosszallását. Egyben utalt arra, hogy ő legalább oly joggal hivatkozhat belső nehézségeire, mint Kálnoky. Ezt persze tudták Bécsben, éppen Gierstől, aki előtte panaszkodott amiatt, hogy nagy befolyású minisztertársai keresztezik erőfeszítéseit — keresztülvitték Katkov magas kitüntetését, amely tényt bátorításként fogta fel a császárok szövetségét ellenző tábor.3 4 Viszont tapintatból elmulasztotta teljesíteni a cár óhaját, aki a Tiszabeszéd miatti felháborodásában emlékeztetni kívánta Bécset arra, hogy ők nem avatkoznak be — Bosznia ügyeibe.3 5 A kormánya lehangoltságát jelző Lobanovval szemben Kálnoky magabiztosan érvelt. Folytatta Giers „jó" intencióinak szembeállítását Kaulbarsz „rossz" módszereivel, utóbbit erőteljes szavakkal ítélve el. Emlékeztetett a vidéki körútra indult cári meghatalmazott erőszakosságaira: miután Szófiában kevés sikert ért el, a komisszár a vidéki hatóságokat próbálta szembefordítani a régenstanáccsal, és a helyi lakosságot mindenütt engedetlenségre szólította fel, a belső megosztottság elmélyítésén fáradozott. Gierset megbízottai félrevezetik — közölte Kálnoky —, ha azt állítják, hogy Bulgáriában erőszak, anarchia tombol. Ha van izgatottság, azt maga Kaulbarsz idézte elő minősíthetetlen fellépéseivel. Messzemenően kiaknázta a számára előnyös bolgár-31 Uo. és Nr. 1014. 32 A fentebb hivatkozott szept. 25-i közös minisztertanácsban ezt különösen Tisza K. sérelmezte. Ld. 23. jegyz. 33 Lobanov bécsi orosz nagykövet Giershez. No. 43.1886. szept. 26/okt. 7. Archiv vnyesnyej polityiki Rosszii Moszkva (AVPR). Fond Kanceljarii 1886, gyelo 103. 34 Wolkenstein okt. 6-i beszámolója: HHStA PA X K. 82. 35 Széljegyzet Lobanov 42. sz. jelentésén. Ld. 33. jegyz.
