Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Senga Toru: IV. Béla külpolitikája és IV. Ince pápához intézett "tatár-levele" 584
606 SENGA TOR U méltó érvelése ellenére talán ezért vannak olyan kutatók, akik Konstancia házasságkötésének időpontjával kapcsolatban bizonyára 1250-re vagy 125 l-re gondolnak, és így a levél keltét részletes indokolás nélkül olyan időpontra teszik mint 1252101 vagy 1253,102 miután már Möngkét emelték a nagykáni trónra. Az elmondottakból kitűnik, hogy a levél keltének meghatározásakor a kutatók Konstancia 1250-re vagy 1251-re tett házasságkötésének időpontját egy szilárd támpontként kezelik. Azonban már rámutattunk arra, hogy a magyar király gyermekei közül Konstancia 1246 szeptemberében, István pedig 1247 nyarának végén vagy őszén kötött házasságot, s így részben elfogadva Szentpétery érvelését, egyelőre arra gondolhatunk, hogy a kérdéses levél valamikor 1247 és 1250 között kelt. Mindenekelőtt Bélának 1247-ben lehetett komolyabb oka arra, hogy a pápához intézzen egy tatár veszélyről szóló levelet. Amint már láttuk, Béla követei és Carpini, akik jelen voltak a kánválasztáson, 1247 nyarán hírül hozták Bélának, hogy a tatárok újra támadni fogják Európát. Carpini útleírásában a tatárok Európa elleni zászlóbontásával kapcsolatban még azt is olvassuk, hogy a tatárok három vagy négy éven belül egészen Cumaniáig fognak jutni, ahonnan pedig megtámadják Magyarországot is. A kérdéses levélben pedig Béla azt írja a pápának, hogy nap mint nap érkeznek hozzá hírek a tatárokról, melyek szerint a tatárok nemcsak Magyarország ellen, hanem az egész kereszténység ellen készülődnek. A levél szerint a király szavahihető forrásokból tudja, hogy a tatárok elhatározták, hogy rövidesen hadat indítanak egész Európa ellen. Arra nézve, hogy a levél 1247. november 11-én íródhatott, még a következő körülményeket hozhatjuk fel: (1) A kérdéses levél szerint a magyarok a bosnyák eretnekek ellen jelenleg is harcolnak, a németek (Alamarmi) pedig az ország javait elragadják váratlan rajtaütésekkel.10 3 Tehát abban az időpontban, amikor a levél íródott, a magyarok ellenséges viszonyban voltak a bosnyákokkal és az osztrákokkal. Az ellenséges viszony időtartamát nem tudjuk meghatározni, de az, hogy 1247 közepe táján beszélhetünk hasonló helyzetről, kitűnik a magyar király 1247. június 2-án kelt leveléből, miszerint a johanniták kötelezték magukat Magyarország védelmére a bolgárok és más szakadárok, a keresztények (osztrákok) serege és a tatárok ellen.10 4 101 Hóman В.: Magyar történet, П. 156., 360. [István kun Erzsébettel való házasságkötését Hóman 1254-re teszi (uo. 152.)], ami ellentmond saját nézetének, miszerint a levél 1252-ben kelt.]; JS-. Lederer: Tatarszkoje nasesztvije, 34-35. (Lederer szerint lehetséges esetleg a levél 1253-i kelte is.); L. Tardy: Sklavenhandel, 12. 1 02 Györffy Gy.: Napkelet, 33. Ld. még Marczali H.: A magyar történet kűtfó'inek kézikönyve. Bp. 1902. 161. 103 „. . . Boznensium hereticorum a parte meridiei, contra quos etiam ad presens per nostrum exercitum dimicamur; Alamannorum vero a parte occidentis et aquilonis, a quibus. . . non fructum, sed spinas guerre sue sentire compellitur, bona dicti regni per rapinas subitaneas diripiencium". [VMH. I. 230. (Nr. 440.)] A levél szövegének Fejér-féle kiadásában a „dimicamur" helyén „dimicauimus" áll (CD. IV/2. 219.), amely nem fogadható el. Karácsonyi (Id. a 98. jegyz.) pedig „dimicamus"-szá alakítja át. Wertner (Id. a 97. jegyz.) a Fejér-féle kiadásra támaszkodva a Bosznia elleni hadjáratot a levél kibocsátási évének megfejtésekor megtörtént eseményként kezeli. 10 "Ld. az 58. jegyz. Petkova a magyar király szóban forgó két - 1247. június 2-án és állítólag 1254. november 11-én kelt — oklevelére támaszkodva úgy véli, hogy az 1247-tó'l 1253-ig terjedő időszak Magyarország és Bulgária közti háborúkkal volt teli Bulgária északnyugati területének
