Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Emlékirat és történeti valóság Hory András visszaemlékezései fényében 255
266 PRITZ PÁL Az utolsó két szigorlatra azonban több mint két évig készült, hiszen nagyon ügyelt arra, nehogy az utolsó akadályoknál essen el a királygyürü elnyerésétől. Ezek az évek a dualista rendszer mintegy másfél évtizede már tapasztalható válsága elmélyülésének az esztendei. A kiegyezés utáni korszak, sőt az egész magyar polgári időszak történetében páratlan módon ekkor, 1905 elején fordul elő az az eset, hogy a kormánypárt nem képes a parlamenti választásokon hatalmát megőrizni. Mindazonáltal Ferenc József ismeretesen nem hajlandó a győztes ellenzéki koalíciót hatalomra engedni, hanem törvényellenesen június derekán ún. „darabont"-kormányt nevez ki, amely viszont nem tudja a politikai válságot felszámolni. Végül az uralkodó elejti a kormányt, és a súlyos kompromisszumokra kész koalíció előtt mégis megnyitja a kormányzáshoz vezető utat. Wekerle Sándor kabinetje 1906. április 29-re, illetve május 8-ra kiírja a választásokat. Az események menete a Ногу-házban még inkább a politikát állítja a mindennapi beszélgetések középpontjába, a választások kiírása után pedig az addig a közvetlen politikai szerepléstől magát távol tartó Hory Béla elvbarátai unszolására elhatározza, hogy Bánffyhunyadon a 48-as függetlenségi párt színeiben képviselőnek jelölteti magát. Közben azonban az történt, hogy egy Tutsek Sándor nevü ügyvéd megszerezte a párt hivatalos támogatását ahhoz, hogy ő legyen Bánffyhunyad függetlenségi párti jelöltje. Hory Béla ennek ellenére is — rábeszélésre — elmegy programbeszédét elmondani, ahol azt kell tapasztalnia, hogy ellenfelének kortesei plakátjait letépték, személyét becsmérlik, piszkolják. A nem várt fordulat annyira megrázza, hogy nem sokkal később súlyos agyvérzést kap, hetekre megbénul, és teljes egészségét többé nem nyeri vissza. Ekkor kap Hory András is először keményebb leckét az élettől. Tapasztalnia kell az addig házuk barátságát keresők pálfordulását, döbbenten látja, hogy apját „egyszerűen leírták az élők sorából". „Meg kellett szoknom a gondolatot, hogy egyedül maradtunk, és a legközelebbi családtagokat kivéve senkire sem számithatunk."2 6 A család megrendült helyzete arra inti a fiatalembert, hogy tegye félre nagyratörő álmait, és lépjen a vármegye szolgálatába. Kinevezik közigazgatási gyakornokká, a közgyűlés szavazásától függő — és biztos egzisztenciát jelentő — vármegyei állásoktól azonban (hiába fejezi be közben tanulmányait színjelesen) elütik. Egyugyanazon napon két leszavazást, két állástól való elesését is meg kell élnie. A leszavazás törvényellenesen történt, és Horyban valóban felmerül a gondolat, de hamar elveti, hogy harcba indul annak leleplezéséért. Itt megint csak olyan tulajdonságát ismerjük meg, amely majd későbbi pályafutása során is mindvégig jellemzője marad. Nem hogy nem harcol végig egy ügyet sem, de még azt is elkerüli, hogy egyáltalán küzdelembe bocsátkozzon. A konfliktust, a polarizációt, az ellenséggé-ellenféllé válás kockázatát még akkor sem vállalja, ha abból pillanatnyilag nem származik kára. A széles társadalmi kapcsolatok kiépítésének híve; visszaemlé-26 Uo. 90.
