Századok – 1986
Tanulmányok - Berlász Jenő: Pavao Ritter-Vitezović az illirizmus szülőatyja. Magyar–horvát viszonyt az 17–18. század fordulóján 943/V–VI
958 BERLÁSZ JENŐ a század nyolcvanas éveiben egész sorát készítették el és nyomtatták ki a belsőausztriai szláv tartományok leíró földrajzának, topográfiájának.42 Nos, Ritter ebbe a tudós-művész közösségbe nyert befogadást. Itt tartózkodása alatt (1676/77-ben) főként bravúros verselő készségével vonta magára a figyelmet. Exercitium poeticum című kéziratos versgyűjteménye Valvasor tetszését annyira megnyerte, hogy vele íratott egy latin nyelvű beköszöntő verset egyik müve elé.43 De tudományos készültségéről is tanúságot tehetett, mert a báró őt is bevonta az éppen folyamatban levő közös munkákba. Ezek során, de egyébként is bő alkalma adódhatott arra, hogy Rómában szerzett ismereteit tovább gyarapítsa. Bizonyára sokat és sokfélét olvasott. így többek között valószínűleg itt került kezébe az a fölöttébb jelentős történelmi mű, amely egy Mauro Orbini nevű raguzai szerzetes tollából háromnegyed évszázaddal korábban, 1601-ben Pezaroban Regno de gli Slavi címen került ki sajtó alól. Rómában ezt aligha olvashatta, mert az egyház két évvel megjelenése után a tiltott könyvek jegyzékébe iktatta. Mi okból, nem tudható. Jelentősége abban állt, hogy — a klasszikus időkbe visszanyúló történeti források sokaságára építve — elsőként adott kifejezést annak a tudományos véleménynek, hogy a Balkán-félsziget népei (szerbek, bosnyákok, bolgárok, horvátok) s úgy lehet, az Adriától, illetőleg a Kárpátoktól északra élő népek is rokonoknak tekinthetők, vagyis tulajdonképpen egy népcsaládot alkotnak: a szlávok családját.44 Megállapítható, hogy Ritter valóban megismerte és áttanulmányozta e könyvet, s olyannyira hatása alá került, hogy illír—horvát teóriáját maga is a szláv népeknek mind szélesebb körére terjesztette ki, messze letérve a realitás talajáról. Tette pedig ezt annak ellenére, hogy Orbini semmiféle illír—szláv rokonságról nem beszélt, ellenkezőleg a szlávok őshazáját messze Észak-Európában, Skandináviában sejtette. De nemcsak tudós könyvekből szerzett Ritter új, hasznos ismereteket az elméjét kiváltképpen foglalkoztató illír kérdéssel kapcsolatban, hanem közvetlen tapasztalásból, a krajnai élet megfigyeléséből is. Nyilván meglepetve vette tudomásul, hogy ebben az ausztriai tartományban élő szlovén nép nyelve mennyire közel áll a horváthoz, s jóllehet illír consuetudónak itt aligha találta nyomát, mégis meg lehetett győződve róla, hogy e népben az illíreknek egy különvált törzsét fedezte föl. A wagensbergi tartózkodás és tudós kooperáció aránylag rövid ideig tarthatott, legföljebb egy évig. Ritter immár 25 éves volt, gondolnia kellett otthoni egzisztenciájának megalapozására is. Haza indult hát szülővárosába, Zenggbe. Itt akart valamiféle pozíciót szerezni magának. Kiváló latin és olasz nyelvtudásával és széles körű ismereteivel nyilván sikerült is a magisztrátus figyelmét magára vonnia, de hivatal 42 Klaic, Ritter 17—22. str. — Valvasor életéről és munkásságáról alapvető cikk Jöcher, Christian Gottlieb: Allgemeines Gelehrten-Lexicon. IV. Bd. Leipzig, 1751. 1437. Sp. — Modern összefoglalás Enc. Jug. 8. sv. 452. Str., valamint Brockhaus Encyklopädie 19. Bd. Wiesbaden, 1974. 363—364. S. 43 Klaic, Ritter 23. str. 44 Klaic, Ritter 20—22., 29. str. — Orbini, Mauro: Regno de gli Sclavi. Pesaro, MDCI. 4 + 473 + 30 p. Ismeretét és használatát Ritter Croatia rediviva. Zagrabiae, 1703. с. munkájának bibliográfiai adata igazolja.
