Századok – 1986
Közlemények - Kemény G. Gábor: Dunai néző (három történeti esszé) 832/IV
DUNAI NÉZŐ 845 Amikor például az okkupált tartományok (Bosznia-Hercegovina) népmozgalmának letörése ügyében a hetvenes évek végén eszközölt, illetve kilátásba helyezett kíméletlen kormányintézkedések és rendkívül» költségvetési kiadások (Tisza Kálmán nevezetes „külön akciói") kiváltják a függetlenségi baloldal egységes fellépését, Kossuth az emigrációból így ír erről Mocsárynak: „Nagy érdeklődéssel kísértem a költségvetési vitát a hercegovinai kérdésben. Igaz épüléssel olvastam a jeles beszédeket, melyekkel Ön s Helfy, Eötvös és Ugrón boncolás alá vették az álokoskodásokat."33 A nagyszámú idevágó állásfoglalásból és visszhangból még két fontosabb mozzanatot említünk. Az első már Mocsárynak a pártból való kirekesztése után történt. A szerb radikális párt napilapja, az újvidéki Zastava (Zászló) vezércikkben hangsúlyozza, hogy Eötvös Károly és mások azok közé a magyar hazafiak közé tartoznak, akik meg akarják kímélni a hazát és a magyar népet „a két malomkő közé hulló búza" (értsd: az Ausztria és a nemzetiségek közötti felőrlődés) sorsától.3 4 Amikor pedig Eötvös elvállalja az utolsó hazai román ellenzéki mandátum tulajdonosa, Doda Traján volt határőrtábornok, karánsebesi román nemzetiségi képviselő politikai perének védelmét, az Aradi Közlöny című megyei kormánylap tajtékozva támadja Eötvöst és védencét.3 5 Jóllehet Eötvös Károlynak ez az intranzigens magatartása valamit oldódott a századforduló nacionalista tégelyében — gondolunk itt például az 1897. december 10-én a helynév-törvényjavaslat képviselőházi vitájában mondott beszédére3 6 —, ezekből a hozzászólásokból, beszédekből és egyéb közéleti kiállásokból nagyjában-egészében egy olyan ellenzéki államférfi arcéle rajzolódik elő, aki a nemzet jövőjét, egzisztenciáját féltve a faji izgatás és a nemzetiségi gyűlölködés minden formáját és válfaját elutasítja. Ebben az értelemben és erről a nézőpontról kell szemlélnünk az 1883-ban azután „saktervédő"-nek kikiáltott Eötvös Károlynak mint a tiszaeszlári per védőügyvédjének és mint a per történetét irodalmi dokumentumba foglaló írónak álláspontját. Eötvös a védelmet 1882 végén vállalta el. A per az európai közvélemény feszült érdeklődése meMt 1883. június 19-én kezdődött, és az év augusztus 3-án a vádlottak felmentésével végződött a nyíregyházi törvényszéken. Mesteri jogvédelme, mellyel az ártatlanul meghurcoltaknak igazságot szolgáltat, az ország felől száműzi a torz középkori hiedelmekre emlékeztető, alantas és elfogult szenvedélyekből feltörő vérvád-koholmányt. A faji antagonizmus mindenféle jelentkezése ellen küzdő függetlenségi politikust, ahogy ezt róla A nagy per mai sajtó alá rendezője is megállapítja, az ügy " Kossuth Lajos: Irataim IX. 451—458. — MLVI 509.; ill. Képv. Napló, 1881—84, III. 178—188., 222—226. 14 Stoji-li Moőari u pogledu narodnosnog pitanja usamljen? (Egyedül áll-e Mocsáry a nemzetiségi kérdés terén?) Zastava 1887. márc. 15.; 32. sz. — MLVI 678. 15 Eötvös Károly és Doda Traján. Aradi Közlöny .1888. ápr. 28.; 117. sz. — Iratok I. 752--753. 36 Képv. Napló, 1896—1901, X. 285—293. — Iratok II. Bp. 1956, Tankönyvkiadó. 636—637.
