Századok – 1986
Tanulmányok - Petőcz Pál: Az egyetemi és főiskolai hallgatók második világháborús történetéhez 301/II
MAGYAR EGYETEMI ÉS FŐISKOLAI HALLGATÓK A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN 31 1 jesítés-féle — a szónak abban az értelmében, ahogy ezt a rendszer használta — mozgatta ott Erdélyben ásóval és csákánnyal a határok védelmében, a többség végtelen rossznak, sötét internálásnak és legfőképpen értelmetlen erőfeszítésnek tartotta az egészet. Más lett volna a helyzet, ha az ország el tud szakadni a németektől, ha sikerül különbékét kötnie, így azonban az a tudat, hogy a németek oldalán csak vesztesek lehetünk, mindent megbénított. És Erdélyben minden tapasztalat ezt az érzületet erősítette tovább. Esténként, éjszakánként a gyakran hallható távoli puskaropogásra figyelve: — Partizánok! — teijedt a hír. Ha távoli tüzeket láttak: — A partizánok tábortüzei! Egy másik táborból az az emlék maradt fenn, hogy szabályosan minden este kilenckor egy repülőgép húzott el a tábor fölött magasan, láthatatlanul a sötét augusztusi égen. Csak a gép távoli zúgását hallhatták. A „Tito-busz" nevet adták neki, mert az a hír járta, hogy Sztálin küldi vele rendszeresen a muníciót Tito partizánjainak. Naponta közelebbről hallották a Kárpátokon túlról az ágyúdörgést. Az úzvölgyi táborban voltak az újvidéki Keleti Kereskedelmi Főiskola hallgatói, kétharmadrészben szerb fiúk, ök aztán nem titkolták, hogy hova húznak. . . Hosszú beszélgetések folytak az ellenállási mozgalom sikereiről. Ilyen és hasonló élményeken, beszélgetéseken keresztül vált az erdélyi munkatábor a politika előiskolájává azok számára is, akik mindeddig a politika iránti teljes közönyben éltek. Az akkor már országosan szerveződő antifasiszta ellenállásnak szervezetileg nem volt kapcsolata az erdélyi egyetemi munkatáborokkal. Az illegális kommunista pártnak nem volt pártkapcsolata a táborokban valakivel, vagy valakikkel. Voltak természetes kommunisták és kommunista érzelmű fiatalok, ezek állásfoglalásai a baráti beszélgetésekben, vitákban nyilvánvalóan hatottak is a közvéleményre, de nincs nyoma, híre annak, hogy valaki is feladatul kapta volna a munkaszolgálatos egyetemisták körében antifasiszta propaganda megszervezését.5 1 A szinte közvetlenül az ország német megszállása után meginduló antifasiszta diákellenállási-mozgalom polgári szárnya, a Kiss Sándor vezette Szabad Élet Diákmozgalom, a Fitos Vilmos mögé felsorakozó Turul-ellenzék néhány tagja és a szerveződő diákellenállás más csoportosulásai úgyszintén figyelemmel kísérhették az egyetemi munkaszolgálat sorsát, de azt túlzás lenne állítani, hogy valami ellenállási szervező vagy bizonyíthatóan szervezett antifasiszta propaganda tevékenységet sikerült volna kifejteniük az egyetemi munkatáborokban. Nem tekinthetjük ilyennek a Fitos Vilmos kezdeményez-51 Hegedűs András, a Békepárt tagja, az idő tájt már a Nemzeti Ellenállás Diákmozgalmának egyik vezetője, egy napra meglátogatta a gyimesközéploki tábort, felkereste Győrffy-kollégiumbeli ismerőseit, de egyáltalán nem azzal a céllal, ahogy ez némely visszaemlékezésekben negyven év múltán felidéződik, azaz, hogy az antifasiszta propaganda számára „befolyási területet" szerezzen. Célja az volt ezzel az úttal — ahogy azt kérésünkre most elmondotta —, hogy a Szabad Diákfronl című ellenállási lap számára egy, az egyetemi munkaszolgálatosok helyzetéről írandó cikkhez anyagot gyűjtsön, és a táborok hangulatáról tudomást szerezzen. (A cikk meg is jelent a lap első, 1944. szeptemberi számában.) Mint mondotta, nagyon kockázatos lett volna e táborokban valami illegális szervezkedés kiépítése, akkori helyzetükben erre nem is gondolhattak volna.
