Századok – 1986
Közlemények - Székely György: Magyarok bolgártörökök avarok a Kárpátokon túli és inneni kapcsolataik hagyományában 101/I
KÖZLEMÉNYEK Székely György MAGYAROK, BOLGÁRTÖRÖKÖK, AVAROK A KÁRPÁTOKON TÚLI ÉS INNENI KAPCSOLATAIK HAGYOMÁNYÁBAN* Szádeczky-Kardoss Samu régi érdeme, hogy mint filológus a magyar történelemmel közelebbi vagy távolabbi, népi, földrajzi vagy tipológiai kapcsolatban álló közösségekre, személyekre vonatkozó ismereteket a bizánci forrásanyag szakadatlan elemzésével gazdagítja. Ennek körében érdekfeszítő az a feltevése, hogy az altáji nyelvcsaládtól induló bolgárok biblikus szemléletű besorolásából és annak egyes korokhoz kötődő különbségeiből következtetéseket lehet levonni a lokalizálásukra. Feltűnt éles szemének, hogy egy a 4. század első felére visszavetített interpoláció a bolgárokat olyan keleti vidéken sejteti, ahol a népeket sémi eredetűnek sorolták be. Később azonban olyan tájra kerültek, ahol (legkésőbb a 8. századtól) Japhet leszármazottainak minősültek. Ha az ilyen interpolált adatok nem is fogadhatók el a továbbvándorlás időpontjának meghatározására, a mozgás irányára felhasználható, hogy valamely népet mikor Noé melyik fiától származtatták. Szádeczky-Kardoss Samuval abban mindenképpen egyetérthetünk, hogy Sém a Keletet, Japhet az attól nyugatabbra eső vidéket jelenti. A bizantinológia ilyen meggondolások alapján tekinti olykor a bolgárokat Ázsia belsejéből jött török-tatár népnek.1 Az a Szádeczky-Kardosstól bemutatott középkori szerkesztési módszer, hogy a régi leírás korszerűsítésére átírták, áthelyezték a népneveket, az általa idézett Orosius Nagy Alfrédféle angolszász átdolgozásával igazolható, amikor a 9. századvég olyan új népei és új viszonyai is bekerültek Orosius egyetemes történeti művének interpolált szövegébe, amelyek Nagy Alfrédnak már látókörébe estek.2 A Noé fiaitól való leszármaztatás korszerű kiegészítésének, ennek az irodalmi szokásnak igazolására a régi orosz krónika (Povjeszty) ama része is felhozható, ahol Japhet törzsei közé már bekerültek a normannok különféle névjelölései (Varjazi, Szvei, Ourmane, Gőte — varang, svéd, norvég, gót).3 Ha azonban lehántjuk az interpolációt, és feltételezzük, hogy azáltal * Hozzászólás Szádeczky-Kardoss Samu: Megjegyzések néhány őstörténeti vonatkozású forrás értelmezéséhez c. akadémiai őstörténeti munkabizottsági előadásához. Budapest, 1984. május 16. 1 Franz Georg Maier, hrsg. von: Byzanz. (Frankfurt am Main-Hamburg, 1973) 148. 2 Szenczi Miklós—Szobolka Tibor—Katona Anna: Az angol irodalom története. (Budapest, 1972) 9.; H. P. R. Finberg: The Formation of England 550—1042. (Bungay, 1976) 129, 131. 3 Alexander V. Riasanovsky: The Varangian Question (I Normani e la loro espansione in Europa nell'alto medioevo) (Spoleto, 1969) 197, 199.
