Századok – 1985
Történeti irodalom - Ethnic Diversity and Conflict in Eastern Europe (Ism.: Niederhauser Emil) III/859
TÖRTÉNETI IRODALOM 861 kívülállók egyaránt rendelkeznek a szükséges képzettséggel, ezt nevezi a mai nyugati nacionalizmus esetének. A 6. variáció az, amikor a hatalmon lévők nem rendelkeznek a megfelelő képzettséggel, a hatalmon kívül állók viszont igen, ilyen volt pl. az ottomán birodalom esete zsidó vagy örmény nemzetiségeivel szemben. A 8. variáció, amikor a hatalmon lévők és a kívülállók egyaránt hijával vannak a képzettségnek, ez a hagyományos konfliktus régebbi társadalmakban, amely azonban nem vezet nacionalizmusra. Az előbbi hármat egyébként keleti (Habsburg), nyugati és diaszpóra nacionalizmusnak is nevezi. Az 1. variáció, amikor ugyanahhoz a kultúrához tartozó közösségen belül a hatalommal birók rendelkeznek a szükséges képzettséggel, a kívülállók nem, ez Gellner szerint a marxi osztályharc esete, az 5. variáció pedig, amikor egy kultúrán belül a hatalomban lévők nem rendelkeznek a képzettséggel, a kívülállók pedig igen, a mai harmadik világ tipikus konfliktusa. Hogy nacionalizmus csak azokban a variációkban jelentkezik, ahol két különböző kultúrához tartozók állnak egymással szemben, talán truizmusnak nevezhető, de nem támasztja alá a szerzőnek azt a tételét, hogy az etnikai konfliktus csupán gazdasági és társadalmi fogantatású. Persze távolról sem tekinthettük itt at Gellner variációs sémáit, pusztán azért foglalkoztunk vele a szokottnál terjedelmesebben, mert kétségtelenül érdekes, megfontolandó szempontok ezek a konfliktusok árnyaltabb értelmezéséhez, bár ez a politológiai megközelítés sem tűnik kielégítőnek. (Szerencsére maga a szerző sem lép fel azzal az igénnyel, hogy a tipologizálás minden problémáját megoldotta.) A konkrét kelet-európai áttekintést ebben a témakörben Julius Rezler adja, aki az 1900—1918, 1918—1945 és 1945 utáni korszakokat veti össze az állam és a kisebbségek viszonyának szemszögéből, és állandó romlást lát a kisebbségek helyzetében. Etnicitás és vallás kapcsolatát elvi vonatkozásban Cynthia H. Enloe vizsgálja, úgy látja, a kettő analitikusan elválasztható, de szorosan összefonódó jelenség, bizonyos vallások különösen nagy erőforrást jelentenek az etnikai öntudat számára, ezért a kormányzatok igyekeznek az etnikai azonosulást semlegesíteni, nagyobb vallási közösségek hangsúlyozásával. A vallás éppúgy, mint az etnicitás, alkalmasabb a modern ember szükségleteinek kielégítésére, mint ahogy azt a társadalomtudományok eddig feltételezték. Az etnicitás mai előretörése a fejlett ipari társadalmakban új funkciókat adhat a vallási értékrendszereknek. Vallás és etnicitás tényleges összekapcsolódását Kelet-Európa történetében Michael В. Petrovich vizsgálja, kissé patétikus hangvétellel hangsúlyozva az összefüggést, a mai helyzet vonatkozásában azonban szerinte csak találgatni lehet. Az utolsó fejezetben a szerkesztő, Peter F. Sugar a három, valamilyen formában modernizáló keleteurópai birodalom, az ottomán, a Habsburg- és az orosz fejlődését áttekintve úgy látja, hogy az alájuk tartozó népek esetében az etnicitás és a nacionalizmus közé be kell iktatni az etnonacionalizmus szakaszát, ami a modernizálódás felemás folyamatából fakad, ezeknek a birodalmaknak az esetében csak félmodernizmusról beszélhetünk, Kelet-Európa mind a mai napig nem vált teljesen modernné. Az etnonacionalizmus alapját pedig elsőrendűen a vallásban találja meg. Lényeges a modernizálódás összekapcsolása a régió paraszti többségével, ez a magyarázata annak, hogy a népiesség itt az 1930-as évekig alapvető tényezőként maradt fenn. Hajói értettük, a szerző érdemben a „hosszú" 19. század fejlődési tendenciáit tárgyalja. Itt nem tudunk egyetérteni vele abban, hogy a három birodalmat mintegy egy szintre helyezi a modernizálás hatékonyságát tekintve, holott ebben elég nagy eltérések adódnak. Éppen Peter F. Sugar publikált jó néhány éve alapos monográfiát Bosznia-Hercegovina iparosításáról az 1878-as osztrák— magyar megszállás utáni időszakban. Talán ebből a rövid tartalmi ismertetésből is nyilvánvaló, hogy az egyes tanulmányok megállapításaiban még roppant sok, marxista szempontból vitatható megállapítás van, persze, ezek kifejtése túlságosan nagy terjedelmet igényelne. Viszont, mint éppen Gellner tanulmányával kapcsolatban láthattuk, sok érdekes új szempont is felvetődik ebben a tanulmánygyűjteményben, amelyeken érdemes elgondolkodni. A megközelítések hol történeti, hol politológiai módszere első pillantásra inkább zavaróan hat, a további reflexió azonban ennek előnyeit is világossá teszi. Terminológiai bizonytalanságok is előkerülnek, ezekre olykor már utaltunk is. Provokatívnak is nevezhetnénk ezt a kötetet a maga egészében. De éppen, mert vitára ingerel, el kell ismernünk hasznos voltát. Etnicitás és konfliktus kérdéseiről még sokat fogunk vitatkozni Kelet-Európában, ezekhez a vitákhoz pedig sok érdemleges szempontot találhatunk ebben a könyvben. Niederhauser Emil
