Századok – 1985
Folyóiratszemle - Magidov V. M.: A filmdokumentumok: forráselemzési problémák; felhasználásuk a történetkutatásban I/291
FOLYÓIRATSZEMLE 291 Front néhány sejtjét létrehozni. Az első jelentős katonai akció 1943. május 27-én zajlott le: egy 60—70 főből álló csapat megrohanta a Dráva menti Feistritz községet, s kiszabadított a közeli munkatáborból 41 orosz foglyot. A partizánok azonban nem tudták megvetni itt a lábukat, visszaszivárogtak Felső-Krajnába. Az olasz kapituláció után a szlovén partizán vezérkar elhatározta a karintiai partizántevékenység erősítését. Ez az ellenállási tevékenység éjszakai rajtaütésekből, élelmiszer-rekvirálásokból, politikai propagandából, nácik és besúgók likvidálásából állt. Az utánpótlás a helyi szlovén lakosság soraiból biztosítva volt. 1944 őszén már Klagenfurt környékén is felbukkantak a „bandák", ahogy a nácik az ellenálló osztagokat nevezték. 1944 májusában az utak, vasutak és erőmüvek elleni ismétlődő támadások arra kényszerítették Himmlert, hogy SS-alakulatokat küldjön Karir)tiába. Véres harcok után a partizánok visszavonultak, de hamarosan újrakezdték a szervezkedést a Karavankák északi lejtőin. A tavaszi veszteségek után a városokban is fellendült a szervezkedés, gyakorta kapcsolatban a főleg kommunista vezetésű osztrák ellenállási csoportokkal. Nehezítette az együttműködést az a körülmény, hogy a Felszabadítási Front aktivistái Karintia nagy részének Jugoszláviához való csatolását propagálták. A nyár végére a karintiai partizáncsoport 700 embert számlált. Fegyverzetük az 1944-ben indult angol segélyszállítmányoknak köszönhetően korszerűsödött. 1944 júniusától a partizánok a Drávától északra fekvő területeken is elkezdték a németek nyugtalanítását. Himmler augusztus 8-án Karintiát is „bandaharcterületté" nyilvánította, s a partizánok elleni harc irányítását az SS vette át. Szeptember végén Tito, a jugoszláv népi felszabadító mozgalom vezetője elrendelte az erök átcsoportosítását. Ez végső soron azt jelentette, hogy a karintiai kötelékeket meggyengítették, a stájerországiakat és a krajnaiakat erősítették. Karintiában kb. 500 partizán maradt. A kemény téli időjárás és a német támadások miatt nehéz helyzetbe kerültek az ellenállók, akiknek vezérkara a „Zell Pfarre-i partizánköztársaság"-ban, a Karavankák egy félreeső zugában telelt át. A német Gauleiter, Reuer és társai esztelen és kétségbeesett akciókkal még 1945 március elején is partizánvadászatokat rendeltek cl. A szlovén partizánok elleni harcukat az 1919—1920-as határvédő harcok folytatásaként, tehát defenzív, védekező harcként állították be, amire az állandó jugoszláv területi követelések adták lehetőséget, s így sokak előtt elhomályosultak a náci rendszer bűnös céljai. A jugoszláv hadsereg 1945 májusi előrenyomulásakor az 572 főt számláló karintiai kötelék a szlovén dandárokat erősítette. Részt vett több helység elfoglalásában, s részt vehetett a május 9-i klagenfurti bevonuláson is. A harcok ezzel még nem értek véget: május közepéig tartottak a meglehetősen véres küzdelmek a kapituláció után nyugat felé menekülő németek, csetnikek, demobráncok és usztasák ellen. (Österreichische Osthefte 1981. 1. 53—76.) H. V. V. M. M AGI DO У A FILMDOKUMENTUMOK: FORRÁSELEMZÉSI PROBLÉMÁK, FELHASZNÁLÁSUK A TÖRTÉNETKUTATÁSBAN A történeti források új — nagy jövőjű — típusának nevezi a szerző a filmdokumentumokat. Vizsgálatukra, feldolgozásukra az 1960-as években kezdtek figyelmet fordítani a szovjet kutatók. Értelmezésük körül ma is folynak viták, s egyidejűleg napirenden van hasznosításuk módszereinek kimunkálása is. A szerző e feladat megoldásához kíván hozzájárulni cikkével. A központi szovjet filmarchívum anyagából a szovjethatalom kezdeti időszakát megörökítő filmeket elemez, s ennek során mutat rá hasznosíthatóságuk lehetőségeire, a problémákra. Ismételten hangsúlyozza, hogy napjaink 19*
