Századok – 1984
KÖZLEMÉNYEK - Czövek István: Arcképek a 19. századi orosz politika műhelyéből 709
718 CZÖVEK ISTVÁN meggyengült, kétközpontúvá vált Osztrák-Magyar Monarchia érdekeinek védelmére vállalkozott nagy étvággyal rendelkező szomszédaival szemben, de velük karöltve.3 5 Mivel azonban ő sem kívánta Franciaország további gyengülését, Berlinben kivételesen ő is elégedett volt Gorcsakov lépésével. Ez az intermezzo azonban nem befolyásolta Németország és Oroszország hivatalos kapcsolatait, ugyanis Oroszország egyelőre nem akarta erős német szomszédja jóindulatát a gyenge harmadik köztársaság szövetségére cserélni. Ezért Gorcsakov nem fejtett ki lényeges ellenállást, amikor felmerült az orosz-német katonai konvenció megkötésének terve, és a lehető legnagyobb szívélyességgel fogadta az e célból Pétervárra érkező Bismarckot és Moltkét I. Vilmos családi demonstrációnak álcázott látogatása alkalmával.3 6 Sőt, elkísérte II. Sándort Schönnbrunnba is június 6-án, ahol Ferenc József is csatlakozott elvileg a szövetséghez.3 7 Bismarck a szövetségben bízva 1874-ben újra provokálta Franciaországot, de ekkor két másik szövetségese, Gorcsakov és Andrássy határozottan ellene foglaltak állást, s 1875 folyamán Gorcsakov minden diplomáciai manőverezésére szükség volt, hogy elkerüljék a nyílt francia-német konfrontációt. A III. Ügyosztály szorgalmas ügynökei jelentéseikben megörökítették ennek a harcnak a mozzanatait olyan formában, ahogy az az orosz köztudatba eljutott. Az egyik úgynevezett „irodalmi ebédről" így számolt be az ott megfigyelést végző ágens: „A beszélgetés fő témája a berlini távirat volt, melyet az újságok közzétettek arról, hogy Gorcsakov herceg és Bismarck herceg nem tudtak rögtön megegyezni ... A felséges uralkodó eléggé szárazon válaszolt Vilmos császár politikai kérdéseire, és egyenesen kijelentette, hogy háború esetén Oroszország olyan álláspontot fog elfoglalni, melyet érdekei számára a legmegfelelőbbnek tart."38 Ha nem is ilyen merev formában, de valóban sor került hasonló beszélgetésekre Gorcsakov és Bismarck között, s ez utóbbi igen nehezményezte Oroszország állásfoglalásának számára ily kedvezőtlen fordulatát. Gorcsakov tevékenysége ezúttal is találkozott az orosz közvéleménnyel. 1875-ben a keleti kérdés napirendre kerülésével azonban váratlan fordulat következett be. A Balkánt ezúttal a Hercegovinában, majd Boszniában kirobbant felkelés állította az érdeklődés homlokterébe.3 9 A két tartományban zajló mozgalom a török birodalom egységét veszélyeztette, ezzel közvetve az európai status quot is, melynek megőrzése ez idő tájt valamennyi európai állam elképzelésével egyezett, ugyanis egyikük sem volt még kész arra, hogy erővel biztosítsa érdekeit a széteső Ottomán Birodalom területén.4 0 Európa diplomáciai gépezete mozgásba lendült, s ennek egyik stimulátora éppen Gorcsakov volt. ő Oroszországot mindenképpen vissza akarta tartani a háborútól, de 3 *Mescserszkij V.P.: Moi voszpominanyija Cs. 2. (1865-1881). SzPb., 1898. 184. 3 6 Mezsdunarodnije otnosenyija 1870-1918. Szbornyik dokumentov. Szószt. A.G. Korolev i. O.N. Felfeld, pod.red. V.M. Hvosztova. M., 1940. (dok. No.4.) 10. 37 C.G.A.O.R. SZ.SZ.SZ.R. f. No. 678. op. No. l.jegy. Hrany.No. 505. 1.: 1. (fotokópia) 3®C.G.A.O.R. Sz.Sz.Sz.R. f. No. 109. op. No.l. jegy. hrany. N°· 1971. 1.: 2. 39Harris D.: A Diplomatie History of the Balkan Crisis, 1875-1878. The First Year. Stanford. 1936. 4"Jelavich Ch: Tsarist Russia and Balkan Nationalism. Berkley Univ. 1959.; Kohn E: Panslavism. New York, 1960. Petrovich M.B. : The Emergence of Russian Panslavism, 1856-1870. New York, 1956.
